Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Császár Nagy László: Beszélgetések a népfőiskoláról: a kérdésekre válaszol: Boldizsár Iván, Pozsgay Imre, Huszár István
vonzódásnak, hanem olyan intézménynek, amely a jelen és a jövő feszítő gondjainak megoldásához nyújthat segítséget. Gyakran hallani mostanában: ha valamikor nehéz volt eligazodni a jelen gondjaiban, akkor ez a megállapítás ma fokozottan igaz. Mindenekelőtt azt várom hát az újjászerveződő népfőiskolái mozgalomtól, hogy a buktatókkal nehezített, kitérőkkel és feszítő ellentmondásokkal terhes jelenünkben segíti eligazodni hallgatóit. Igyekszik megértetni velük a kor szavát. — Miként érhetik el ezt a néhány hetes népfőiskolákon? — Ennek valóban számos feltétele van. Mindenekelőtt talán azt kellene elérni, hogy a népfőiskolák igyekezzenek nemzeti önismeretre nevelni hallgatóikat. Oktatóiknak helyzetünk ismeretében ennek terjesztőivé, inspirátoraivá kell válniok, mert csak így tudnak sajátos módon is segíteni a nemzeti önismeret fejlesztésében. Intézetünk munkatársai számos vizsgálatot végeztek a társadalmi rétegződésről és a társadalom szerkezetéről. Úgy vélem, nem járok messze az igazságtól, ha ezek ismeretében kijelentem, hogy a társadalmi struktúrát meghatározó egyik legfontosabb tényező a műveltség. Jobb társadalmi státusza annak az embernek van, aki a műveltségben is általánosnál jobb ismeretekkel rendelkezik. A műveltség azonban korántsem egyszerűen az iskolázottságot, hanem a szónak az igaz értelmét, a minőséget jelzi. Ha az újjászerveződő népfőiskolák ezt a műveltséget az életforma részévé teszik, ezzel jelentősen növelhetik a társadalmi mobilitás lehetőségeit, eshetőségeit. Természetesen mindez csak akkor lehet igaz, ha a népfőiskolák elődeik hagyományaihoz híven felfedezik és nem engedik elkallódni a tehetséges fiatalokat. Nem mondhatnak azonban le a tehetség felfedezésével párhuzamosan annak fejlesztéséről sem, mert az iskolarendszerünkbe ez a tehetségfejlesztés nem eléggé épült be fontos pedagógiai követelményként. Pedagógusaink nem a többre hivatott fiatalok felfedezésének gondjával küszködnek, ezek képességeinek fejlesztését sem tudták kellően megoldani. Azt is tudni kell, hogy az emberek meglevő képességei sokkal szélesebb skálán mozognak annál, amennyiről a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük tanúskodik. Erre ezernyi példát lehetne mondani. Igazolja ezt az is, hogy számos honfitársunknak olyan — munkájától elütő — kedvtelése van, amely sokirányú képességeiken alapul. Az ember ugyanis nem csupán egyetlen tevékenységre képes. És akár ez az ember is ezzel a kedvtelésével más életmódmintát terjeszt a saját közösségében. Nem változtatja meg azt, de hatása akkor is hasznos, ha többen lesznek, akik követik és azok, akik ilyen kulturált életmódminta szerint élnek, és ezzel óhatatlanul is hatnak környezetükre, az őket követő nemzedékekre. — Ehhez azonban az is szükséges, hogy ki-ki jobban ismerje azt a környezetet, amelyben él, jobban ismerje a mai magyar társadalmat, Úgy vélem, az egykor volt népfőiskolások közvetlen környezetük szociográfikus feldolgozásával mélyrehatóan megismerték a korabeli magyar társadalom ellentmondásait. — Igen, ez jelentős mértékben segítette az akkori magyar társadalmi valóság gondjainak, ellentmondásainak megismerését, ami nélkül nehezen képzelhető el a bajok orvoslása. Korunkat viszont nem véletlenül nevezik az információrobbanás korának, hiszen az embert temérdek információ éri. De korántsem az a lényeg, hogy az ember mennyi hírt tud, hanem az: képes-e rendszerbe állítani azokat, vagy csak kapkodja a fejét, mert nem ismeri az összefüggéseket. Ennek hiányában ugyanis nem tud eligazodni a hírek között, mert csak azokat hallja és a történelmi fejlődés eredményeiről nincs fogalma. Az igazság az, hogy azt a szellemi erőfeszítést, ami környezetünk megértéséhez szükséges, senki nem tudja magának megspórolni. Ebben sokat segíthet az újjászerveződő népfőiskola — a helyes szemléletmód terjesztésével, ha megtanítja, miként kell megközelíteni egy-egy társadalmi jelenséget. Ez többet jelent a tények ismertetésénél. Mert aki bemagolja a statisztikai zsebkönyvet, az semmit 89
