Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Tornai József: Mokasszin és előszoba: Telefonbeszélgetés: A reménytelenség istene: Éjhosszan a történelemről: Magyarok: versek
TORNAI JÓZSEF MOKASSZIN ÉS ELŐSZOBA Az előszobában a mokasszin, amit a szeméttárolóban fölfedezett ócska aktatáskából varrtam. körülsüvíti a sárgás akácerdő, leugranak a fákról a fácánok, rikkantozva veszekednek a sárgarigók; egy róka a fogasnál csörgő nyárbokorból ugat ki; tűz mellett heverészek a nyitott csúcsú indiánsátorban, késeli a szél, géppuskasorozatokkal lövi az eső a műbőrponyvát: minden behulló esőcsepp egy év: télen feketére égetik a füvet, tűlevelet a fenyők alatt, tavaszra új sarjadékok zászlói a derékban lefűrészelt szálfatuskón; egyre lassabban mozdul a keskeny folyó a partjairól időnként beleömlő homoktól, már csak akadozva viszi a légpisztollyal szétlőtt kecskebékákat. Ha egyszer majd csak egy homokbánya tátja rám gépesített pofáját a domb és a szarvasbőr-sárga erdő helyén, fölhúzom a mokasszint és menekülök újra oda-vissza, oda-vissza az örökzöld előszobában.
