Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Tornai József: Mokasszin és előszoba: Telefonbeszélgetés: A reménytelenség istene: Éjhosszan a történelemről: Magyarok: versek
TELEFONBESZÉLGETÉS „Édes Jóska" — így kezdődött akkor a telefonbeszélgetés, aztán sok csapzott, lenyelt szó után megint a vér- és idegolvasztó „édes Jóska” a te nehezen-nyíló, világvégi torkodból és én megint ott remegtem előtted, újra a szádon csodáltam, aminél csak a telefonkagyló hang-íze volt érettebb őrület, újra kibomlottak előttem a szerelem fakoronái és a rejtélyes, csillagködös fészekbe már úgy úsztam bele, mint a tengerek messzeségéből hazaverődő madár. Később megint rettegni kezdtünk, szöktettük szabadságunkat, és rideg, éjszakai égitestek között bukdostunk dideregve, vitt minket az ár a fölkutathatatlan jégtorlódásba, mit „létezésnek" vagy „semminek”, „édes Jóskának” vagy „édes Emesének” hívnak azok az eleve-elveszettek, kiket kiégetett-szemű istenek figyelnek közömbösen valami kozmikus anyaméhből, honnan örökké habos-zavaros vér szivárog. A REMÉNYTELENSÉG ISTENE Figyellek. Mit mondasz, istenem? Az elveszett világ helyett semmi se fontos nekem csak a te szavad. Te tudod, mindig voltak csatáim az élettel: győztem vagy a későbbi győzelem reménye lobogtatott. 6
