Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Boda János - Varga Csaba: Falukísérlet és népfőiskola
Ezt a második utat választottuk. Hogy mi késztetett bennünket erre? Az egyik az, hogy a mi életterünk nem a város, hanem a falu. Erkölcsileg tehát elkötelezettjei vagyunk a falunak, s anyagi létünk függ attól, hogy fejlődjön — jobban, mint eddig. A másik ok az, hogy a magas színvonalú termelési kultúrához fel kell „emelni” a mindennapi kultúrát. Gép és ember viszonyában nem lehet, hogy az ember legyen a gyengébb. Ezekben a falvakban nagyon leromlott állapotban vannak a kulturális intézmények. Nemcsak a művelődési otthonok, hanem olykor az iskolák is. Az intézményeknek nincs szellemi kisugárzása. Az sem mellékes szempont, hogy az alkotóképes emberek ne menjenek el innen, mert akkor a falu elveszti a versenyképességét a várossal szemben. Egyszerűen azt szeretnénk elérni, hogy érezzük jól magunkat ott, ahol élünk. Azt gondoljuk, hogy a művelődést nem csak felülről lehet szervezni, hanem alulról, a falu régi, önszervező képességét is „feltámasztva”. A helyi társadalom önállóságát és mozgás készségét persze csak úgy kelthetjük életre, ha a falu demokratizálását elősegítjük — ehhez jó alapot ad a termelőszövetkezeti demokratizmusban szerzett tapasztalatunk. A kísérleti elképzelések közül még egyet említünk. Ha a helyi társadalmak aktivitását újra szorgalmazzuk, az állampolgárokat szellemileg, emberileg segítenünk kell abban, hogy mind egyénileg, mind közösen többet akarjanak és tudjanak tenni. Ezért valamilyen felnőttnevelési fórumot, formát kerestünk. Ekkor jöttünk rá arra, hogy létezik a népfőiskolák hagyománya, amelyből sokat tanulhatunk. A művelődési egyletek tanácsa a termelőszövetkezettel közösen kidolgozott egy három évig tartó lépcsőzetes népfőiskolái képzéstervet. Ennek első — idén tavaszi — szakaszát, népfőiskolái polgárképzőnek neveztük el. Célunk az, hogy a felnőttkorba lépőknek és felnőtteknek lehetőséget adjunk személyiségük továbbfejlesztéséhez, hogy jobban megismerhessék a munka, a kultúra, a művészet és általában az élet értékeit, amelyről a közösségben egyenlő partnerként folytatnak eszmecserét azzal a céllal, hogy kölcsönösen olyan értékeket fedezzenek föl, amelyek egyesítenek és inspirációt adnak, a mai társadalmi életben való aktív és alkotó részvételre. Reményünk az, hogy minden résztvevő jobb, képzettebb, alkotóképesebb állampolgár lesz. Ebben a polgárképzésben aztán tudatosan erősítjük a helyi történelemtudatot is. Egyúttal a nemzeti tudatot is. A helyi társadalom részletes elemzésével igyekszünk kideríteni, hogy mi az aktuális és mi a hosszútávú teendő. A múltról is úgy gondolkodunk, hogy a jövőre figyelünk. Szeretnénk elérni, hogy a falusi és a paraszti kultúra hagyományainak ápolásában részt vegyen az agrárértelmiség, hiszen az agrárértelmiség egyik legszebb, leginkább elhivatott feladata lehet a falusi ember művelődésének elősegítése. Ezért támogatjuk többek között a művelődési körök kereteiben működő népi alkotóközösségeket, népi iparművészeket, honismereti és irodalmi szakköröket vagy éppen a gazdaköröket, amelyek a termeléssel foglalkoznak. A falut nem a régi módon, de a régi értékeket átmentve, a korszerűbb technika, a korszerű biológia időszakában kell új módon megújítanunk. Ezt az egyéni és közösségi megújulást segítették a népfőiskolái előkészítő témái és előadói. Néhányat felsorolunk az előadók, gondolkodók közül: Molnár István táncművész, Szakály Ferenc történész, Fodor András költő, Kárpáti Zoltán szociológus. Kanyar József történész, Bodza Klári népdalénekes, Vass Csaba szociológus, Pogány Gábor művészettörténész, Tóth Géza biológus és Zombori Ottó csillagász. Természetesen mi is elmondtuk gondolatainkat. A népfőiskola szervezése szövetkezetünk szakmai munkájának is része. Hiszen szövetkezetünk osztályvezetője, Imre Lászlóné, a népfőiskola vezetője, ő látja el a szervezési feladatokat is. 79
