Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Szigeti Tóth János: Új népfőiskolai gondolat
Széles körű társadalmi támogatás nélkül csak a népfőiskolái mozgalom torzképét lehet létrehozni, amit a történeti tanulságokra figyelő bármely józan állampolgár nagyon egyszerűen beláthat. Az állami kulturális szerveknek a társadalmi erők szolgálatába állítása talán az az alternatíva, amely garanciát jelenthet nemcsak a közművelődési párthatározat demokratizmusközpontúságának érvényesítésére, hanem a továbblépés egyetlen esélyére is. Mindezek az állami munkastílust átvevő, némiképp elmerevedett társadalmi és tömegszervezetek helyenként változó irányítási stílusában is hasonló, reális veszélyt jelentenek. Az elvek következetes gyakorlati érvényesítése tehát rájuk is vonatkozik. A meghatározásba foglalt „bármely egyéni vagy társadalmi kezdeményezésből és önállósággal” létesített népfőiskolák közé beleértendők az egyházak, a nemzetiségek és a cigányság is, valamennyi állampolgár a művelődéshez és az egyesüléshez való alkotmányos jogok alapján. Az egyházak a két háború között a korabeli társadalmi rendszer legitim kulturális szervezeteiként főszerepet játszottak a népfőiskolák létrehozásában. Nemcsak egész működésük megítélésében van szükség reálisabb ítéletalkotásra, hanem a felekezetek közötti, s a benne közreműködő személyek és az egyes intézmények közötti sokkal józanabb differenciálásra is. Tudomásul kell vennünk, hogy az egyházak közvetett és végső eredményében pozitív szerepe nélkül a népfőiskolái mozgalom nem létezett volna és nem hozott volna létre történelmi jelentőségű eredményeket. Természetes, hogy a népfőiskola politikai nevelőintézmény is a szó igazi értelmében, így a helyi politikaként artikulálódó érdekérvényesítési, társadalmi kérdések és konfliktusok szabad megvitatásában: a megközelítési lehetőségek sokfélesége, a kultúra és a tudomány általános eredményei szempontjából kell érvényesíteni a marxizmus hegemóniáját, az egyenrangúak között folyó eszmecsere keretében, s nem a legközelebbi felettes szerv legutóbbi állásfoglalásának szolgai bemagoltatásával. A helyi kérdésekben való önálló állásfoglalást és felelősségvállalást, cselekvést, a nélkülözhetetlen kritikai szellemet nem lehet másként megtanulni. A célok Mivel a dolgozók fiainak se szocialista, se helyi, se munkás, se paraszti, se magyar öntudata nem kielégítő, a népfőiskola egyik fő célja az öntudatra nevelés. Tudatosítja a népi műveltség és a hagyományok magyar értékét, mert ennek a leghaladóbb elemeire építhető a jövő szocialista, magyar műveltsége. Tehát a dolgozók számára van, ezért a néphez igazodik, azt adja, amire a népnek szüksége van: — szocialista, magyar, helyi és rétegöntudatot és önismeretet; — korszerű tájékozódást az életben, nagy gyakorlatiassággal; — szervező és irányító-tevékenységet és — a helyes önnevelés szellemi alapjait.13 A népfőiskola nem az egyén társadalmi rétegződésben elfoglalt helyének megváltoztatását tűzi ki célul, növendékei ott folytatják az életüket, ahonnan származnak. Célja a helyi élet és társadalom közösségi átalakításáért tenni képes emberfők kiformálása. Hely A népfőiskola létesítésekor a közigazgatási beosztást nem kell figyelembe venni. A közlekedés és munkahely megszabta természetes táji összetartozás a kezdeményezés 60
