Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Szigeti Tóth János: Új népfőiskolai gondolat
A népfőiskola olyan bármely egyéni vagy társadalmi kezdeményezésből és önállósággal létrehozott közművelődési intézmény a falusi és városi fiatalság számára, amely az önkéntes részvételre alapozva, bizonyítvány és központi tananyag előírása nélkül a fiatalokat főleg az általános műveltség gyarapítására ösztönzi, tartós együttlakás és gyakorlati munka keretében. Mindezt a közvetlen körülményekből és szükségletekből származó közös tudás megvitatása és elsajátíttatása, valamint a helyi társadalmi környezet iránti elkötelezettség és részvétel kialakítása érdekében teszi. A résztvevők az ösztöndíj egy részét megtéríthetik. Ösztöndíjukat társadalmi, szövetkezeti, magán, állami forrásból fedezik és távollétük idejére fizetett szabadságban részesülnek. Az ön- kormányzati autonómiában működő népfőiskola mint közösség leképezi az eszmei falu közigazgatási-szervezeti modelljét. A népfőiskola meghatározása Az elvek A népfőiskola-létesítést semmilyen szerv nem monopolizálhatja, létrehozása csak társadalmi alapon kívánatos. A társadalmi kezdeményezés — amely bárkitől származhat — sikertelensége azt jelenti, hogy nincs a mai magyar társadalomban elég fölszabadult, közösségi önsegítő és az irányába megnyilvánuló egyéb (értelmiségi, kulturális) segítő erő. Ez esetben viszont föl kell tenni a kérdést, hogy érdemes-e várni a lekötött erők föloldására, vagy azt serkenteni kell, vagy valójában nem ál-társadalmi-e a mozgolódás maga? Igen gondosan mérlegelni kell ezt, mert a központi szorgalmazás, netán erőltetés csak újabb kulturális deformálódáshoz vezethet. A létező társadalmi kezdeményezések állami akadályozása méginkább. Mindkét fajtából elég történt ahhoz, hogy a gyanakvó passzivitást nehéz lehessen eloszlatni. A legkívánatosabb működési mód a társasági, egyesületi forma.12 Az egyesületnek patronáló jogi személy tagja lehet a fönntartó, a működtető intézmény (művelődési ház, könyvtár, művelődési egyesület, oktatási intézmény stb.) és a tanács, a tsz is. Az állami kulturális irányító szervek a törvényességi felügyelet keretében képesek garantálni az állami művelődéspolitikai célkitűzések teljesülését és a rendeletekben megfogalmazott szakmai segítségadást. Ugyanakkor az állami szervek anyagilag is támogathatják a népfőiskolákat: az erőteljes anyagi alapokkal rendelkezők esetében a költségek 49%-áig, a gyengék esetében 80%-ig. Ez utóbbi esetben is önkormányzat és autonómia illeti meg az iskolát, amit konkrét támogatási szerződésekben kell lefektetni és az érintettekkel megvitatni, jóváhagyatni. Mindezekben félreérthetetlenül világosan körül kell írni a szerződő felek kötelezettségeit és jogait. A népfőiskolái munka tényleges megkezdését mindezeknek meg kell előznie. Az állami kulturális szervek mértéken felüli befolyása mindaddig nem kívánatos, amíg a helyi társadalom képes befolyásolni és ellenőrizni a népfőiskolát. Ellenkező esetben könnyen előállhat, hogy a központilag biztosított költségvetési keretek stagnálása, csökkenése ellenére az állam a saját adminisztratív érdekei érvényesítésére akarja kamatoztatni a társadalmi önerő többletét, vagy csak hasznosabb módon elosztható forrásait. Az állami, szakigazgatási beavatkozással szembeni társadalmi passzivitás és védekezés megbuktathatja a szükségtelen közigazgatási befolyásolási szándékot, ezzel viszont magát az ügyet is. 59
