Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Matyikó Sebestyén József: A Balatoni Népfőiskoláról: interjú dr. Zákonyi Ferenc szakíróval
kozó 1979-ben, novemberben Kecskeméten, 1981-ben Sellyén és 1983 novemberében ismét Kecskeméten, amikor is megalakult a Népfőiskolások Baráti Köre. Népfőiskolái tanfolyam Szentkirályon A kecskeméti népfőiskolái iratok közül előkerült egy rendkívül érdekes kísérlet haladási naplója és névsora is. 1946. december 6—18-ig népfőiskolái tanfolyam volt Szentkirály központjában (ma Lászlófalva néven ismert). Kecskeméti és helyi előadók két héten át átvették a népfőiskolái anyag legfontosabb tételeit. Az érdeklődés nagy volt. Ifj. Marozsi Ferenc pontos névsort vezetett s ebből kiderül, hogy 54 állandó résztvevője volt a tanfolyamnak. Tanyai népfőiskolái kísérlet volt ez és az érdeklődők számából ítélve sikeresnek mondhatjuk. MATYIKÓ SEBESTYÉN JÓZSEF A BALATONI NÉPFŐISKOLÁRÓL (interjú dr. Zákonyi Ferenc szakíróval) — A tánchagyományok Siófok életében mélyen gyökereznek. Ön mint cserkész a népi hagyományokat és különösen a tánctörténetet kutatta. A Kónyi verbunk első adaptálása és számos tánc színrevitele köszönhető szakértő és lelkes munkájának. Hogyan született meg a siófoki Balatoni Népfőiskola gondolata, amely súlyozottan Molnár István táncművész elképzelésére épülve, a magyar néptánc tanítását vallotta fő profiljának? — A siófoki 466. számú Magyar Tenger Cserkészcsapatot 1929-ben alapítottuk Molnár István akkori római katolikus káplánnal együtt. Ő lett a parancsnok, én voltam az első tiszt; a létszám körülbelül 40 fő volt. A cserkészcsapatokat általában egy-egy iskola keretében alakították és legtöbbször az úgynevezett középosztály fiai jártak azokba. Nagyon jó nevelő iskola volt a cserkészet, akik innen kikerültek, megállták a helyüket. A különbség azonban a mi cserkészcsapatunk és a többiek között az volt, hogy mi kifejezetten munkáscserkészcsapat voltunk, ebben nem volt értelmiségi gyerek. A társadalom legelesettebb tagjait tömörítette, az inasokat, akiket örökké ütöttek, pofoztak, a segédeket, akiket kizsákmányoltak a gazdáik. Őket szedtük össze, és itt van tulajdonképpen Molnár István káplánnak a szerepe, aki a hit tekintélyével tartotta össze a csoportot. így könnyebb dolgom volt nekem, aki már régebbi cserkész voltam és 14 éves koromtól kezdve éltem a cserkészéletet, én adtam hozzá a gyakorlati tapasztalatot. Ezeknek a gyerekeknek, akik kora reggeltől vakulásig dolgoztak, óriási élmény volt, hogy nyáron elvittük őket két hétre táborozni Daránypusztára, a Koloska-völgybe. A környéken sátor alatt élhették a maguk igazi és a fiatalnak nagyon tetsző életét. Ezt adtuk meg nekik! A gyerekek kivétel nélkül megállták a helyüket, egy része később mint párttag a legjobb munkássá vált és én még soha egyetlen egyre, pedig a létszám fölment majdnem százig, panaszt nem hallottam. Volt egy kis Farkaskölyök csapatunk is; 6—10 éves kis gyerekekből alakult. Köztük volt például a mai nagy balatoni komphajó vezetője: Fejes Karcsi, akinek „Nevető szem” volt a neve. Mindegyiküknek volt egy neve. 43
