Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Kovács Bálint: Kecskemét népfőiskolái
Meglátogatta a népfőiskolát Somogyi Imre is: a kertgazdálkodás mellett előadást tartott a magyar népdalról is. Amint megjelent, azonnal kérdezte, van-e szülőfalujából, Abonyból valaki. Kiderült hogy igen, Retkes Ferenc személyében. Ettől fogva kapcsolatban voltak s amikor Retkes mintagazdasága megvalósult, Somogyi Imre sokszor hívott oda sokakat tapasztalatcserére. Az első tanfolyamot még kettő követte 1943-ban és 1944-ben. Erről a három évfolyamról részletes beszámoló jelent meg a Hajnalodik c. folyóiratban. Néhány adatot itt is felidézünk. A hallgatók száma így alakult: 1942-ben 24, 1943-ban 21, 1944-ben 13. Az 1944-es kisebb szám már mutatja, hogy a háború miatt mind nehezebb volt a toborzás. A két és fél hónapos tanfolyam hallgatóit vizsgálva a következő lényeges adatokat jegyezhetjük fel. Foglalkozásra nézve három kivételével mind földművesek voltak éspedig az ún. kisgazda rétegből. Az iparosok kifejezetten azzal a céllal jöttek, hogy közelebbről ismerjék meg a földműves ifjakat. Iskolai végzettség tekintetében az volt a helyzet, hogy az 58 fiú közül a hat elemit mind elvégezte, négy polgárit négyen végeztek, négy gimnáziumot ketten. A testvérek számát nézve igen nagy az eltérés. Egyke gyerek 5, olyan akinek 6 testvére van, 4 található, 5 testvére van 3-nak, 4 testvére van 6-nak. A többinek egy testvére van. Életkor szerint az átlag 18—23 év. Földrajzi megoszlás szerint az 58 ifjú 26 községből jött. A helyiek kevesen szerepelnek az állandó résztvevők között. Ők bejártak és így sok kecskeméti városi és tanyai ifjú is megfordult a népfőiskolán, bár ők az internátusi együttlakás örömeiből kimaradtak. Az előadások számát kereken 400-ra tehetjük s ezek így oszlanak meg: 124 vallásierkölcsi vonatkozású előadás, 147 közismereti-nemzeti jellegű, 129 a hivatás, vagyis a mezőgazdaság tárgykörét ölelte fel. Az előadásokat a helyi iskolák és intézmények tanárai, illetve tisztségviselői tartották, önként és önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül. Legfeljebb, ha valaki útiköltség-megtérítést kért, azt kapta meg. A fiúk általában 160 P-t fizettek, de voltak olyanok is, akik kedvezményt vagy teljesen ingyenes ellátást kaptak. Sok adomány érkezett és a 6000 P körüli költségvetés elegendő fedezetet talált. A háborús nehézségek miatt a népfőiskola szervezői csak 1946-ban gondolhattak a munka folytatására. Mivel a fiúk között nehézzé vált a toborzás, a lányok felé fordult a figyelem. így létesült három leánytanfolyam éspedig 1946 január és februárban, 26 résztvevővel, 1947 júliusában 22 résztvevővel és ugyancsak júliusban 17 hallgatóval. Vagyis összesen 65 kecskeméti lány vett részt népfőiskolái tanfolyamon. Ők mindnyájan kecskemétiek voltak. Vidékieket ekkor már nem hívtak meg. Két leánytanfolyam naplója megmaradt s ebből megtudjuk, hogy minden nap más lány vezette a naplót és ők is faluközösségben éltek „Békességfaiva” néven. A munka menete nagyjából ugyanaz volt, mint a fiúknál, csak rövidített formában, összevont anyaggal. A népfőiskola fontosságát jelzi az a tény is, hogy a felsőbb egyházi hatóság szabály- rendeletben foglalta össze az elvi és gyakorlati kérdéseket és kiadott egy füzetet ezzel a címmel: A mi népfőiskolánk. Állandó feladat volt a hallgatók utógondozása is, kettős formában. A nevelő igyekezett mindenkit otthonában is meglátogatni, ugyanakkor találkozókat is rendeztek a volt népfőiskolások számára. Ilyen találkozóra került sor 1946. november 21—24 között, és 1947. február 13—16 között Kecskeméten. Ezen alkalmak fő témája a beszámoló volt és már ekkor Baráti Körben egyesültek. Hosszú ideig nem esett szó a népfőiskoláról, mígnem 1975-től a sárospatakiak évenkénti találkozói ösztönzést adtak a kecskemétiek újabb találkozóira is. így volt talál42
