Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Kovács Bálint: Kecskemét népfőiskolái

Népfőiskola fiúk és lányok részére: 1942—1947

Kecskemét is belekerült a népi mozgalom, közelebbről a népi irodalom hatókörébe. Tóth László nyomdájában készült Németh László Tanú c. folyóirata, Móricz Zsigmond és Erdei Ferenc is a vele való kapcsolat révén került Kecskemétre. Mind Németh Lászlónak, mind Móricz Zsigmondnak telke is volt itt egy ideig.

„Erik a kecskeméti népfőiskola” címmel 1940-ben cikk jelent meg a Kecskeméti Ellenőr ben abból az alkalomból, hogy májusban Móricz Zsigmond előadást tartott. Előadásában beszámolt országjáró útjairól és feltárta Szatmár, Baranya és más vidékek égető bajait. Ezek után Kecskemétről ezt mondta: „Kecskemét számomra országszerte igen hasznos ütőkártya, mert itt a sivár homokon az építés, a telepítés, az életforma kialakítása szinte a finn és dán minta szerint történt. Kecskemét temesse el az Alföldnek egyik legmagyarabb jellemvonását, hogy itt nem lehet semmit megszervezni.” Előadása után élénk vita indult meg a tennivalókról, a népfőiskola vezetőiről és a hallgatóiról. A beszámoló így végződik: „A népfőiskola szerintem nem az elmúlt idők mulasztásai által sürgetett mozgalom, hanem a tanító jelen és a még inkább parancsoló jövendő szükséges intézménye.”

Kecskeméten élénk ifjúsági munka folyt a Keresztyén Ifjúsági Egyesület keretében (KIÉ) annyira, hogy Barkó Antal személyében az országban egyedülállóan önálló ifjúsági lelkészt állítottak munkába. A KIE-nek önálló székháza volt (Budai u. 8.). Egyébként a népfőiskolái mozgalom egyik felkarolója és szervezője a KIÉ volt a katolikus KALOT-tal együtt.

Ilyen előfeltételek mellett indult meg elsősorban a református falvakban a szervezés munkája. A népfőiskola megnyitóját 1942. január 4-én tartották. A megnyitás az egész város ünnepévé lett, mert hiszen jelen volt ott a főispán, a polgármester és a város vezetői közül sokan. Már a megnyitáskor feltűnt, hogy a faluról jött fiatalok milyen értelmesen mondták el, miért jöttek a népfőiskolára. Felszólalt közülük Bálint Gábor Gombáról, Komáromi Mihály Alcsutról, Kalmár István Fótról és Varga László Döm- södről.

Az egész iskola új színfolt volt a városban, a „csizmás diákok” sokfelé feltűntek. Naponta vonultak át az Újkollégiumba, ahol az étkezésüket biztosították és szinte minden héten az ún. „látó utakra”, vagyis tanulmányi kirándulásokra is mentek. A Mezőgazdasági Kamara adott ilyen kirándulásokta igen jó lehetőséget a Kisfáiban levő gazdaságában. Ő látta el a fiatalokat sok szakkönyvvel is.

Jelképes faluban, „ígéretfalvá”-ban éltek. Megvolt minden tisztségviselő a maguk választotta közösségben. Bíró, jegyző, esküdtek, kisbíró-tisztségek időnként változtak, hogy mindenkinek alkalma legyen mind a vezetésben, mind az engedelmességben gyakorolni magát.

Az előadásokat a város általános és középiskolai tanárai tartották. Nyilván előbb az elemi ismeretek felevenítésére volt szükség s azután kerülhetett sor az irodalmi, történelmi és hivatásbeli ismeretek közlésére. Általában három körre osztható az ismeretek közlése: vallási, közismereti és hivatásbeli ismeretekre.

Nem sokkal a népfőiskola megnyitása után, január 18-án jelentős esemény történt. A Mezőgazdasági Középiskola tanulói január 18-án népi délutánt rendeztek abból az alkalomból, hogy a népfőiskola megindulhatott. Meghívták Nagy Istvánt, Sinka Istvánt és Veres Pétert. A műsorban két dunántúli parasztfiú egy dél-somogyi regőséneket és egy új esztendei köszöntőt mutatott be. Az előadás végén Veres Péter kifejtette, miben különböznek a népi írók a szórakoztató polgári íróktól. Az est után barátságos beszélgetésben meghányták-vetették a népfőiskola feladatait.

41