Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Lovász János: A tatai mintajárás és a tatai népfőiskola

A Györffy István Kollégium pesterzsébet népfőiskolájáról írva Győrffy Sándor ezzel kapcsolatban így nyilatkozik: „Magát a népfőiskolát szervező és vezető Györffy-kollégisták az előző 4—5 évben szemé­lyes tapasztalataik alapján jól ismerték különösen a tatai és pilisi népfőiskola munkáját, minden kollé­gista előadóként több hetet töltött ezeken és más népfőiskolákon is. A paraszt főiskolások mindig is osztálytestvéreiknek tekintették a népfőiskolásokat.16 A Bolyai Kollégium szoros kapcsolatban állt a népi írókkal és azok különféle mozgalmaival, az ille­gális kommunista párt sejtjeivel, valamint egyes legális szervezetekkel, továbbá az akkori kormány reformokra törekvő belső ellenzékével. Az előbb felsorolt különféle irányzatok között gazdag „csa­tornarendszer” volt, ezt azóta történészeink ki is bogozták. A Bolyai, majd később a Györffy Kollégium a legkülönfélébb társadalmi megmozdulásokban vett részt, amelyeket igyekezett — a társadalmi hala­dást elősegítő módon — szintetizálni. A Györffy-kollegistáknak a Magyar Közigazgatástudományi Intézettel és a tatai népfőiskolával vá­jó kapcsolatáról részletesebben ír Pál József. Most az ő — kéziratos — naplójából idézek: „A kollégisták közül számosán dr. Magyary Zoltán professzornak a Jogtudományi Egyetemen lévő intézetében dolgoztak. Magyary professzor köztudottan közigazgatási reform, továbbá új agrárstruk­túra kidolgozására használta fel intézetét. Az agrárstruktúrát bemutató egyik kiállításon az ő térképe ábrázolta az ország testén lilával jelezve, mintegy „hullafoltokként”, a nagybirtokokat. Ez annak idején komoly feltűnést keltett. A Magyary-intézet egyik vezetője Elek Péter volt, ismereteim szerint illegális kommunista, aki a felszabadulás időszakában eltűnt. Ott dolgoztam magam is. Az Intézet kapcsolatban állt a vármegyei közjóléti szövetkezettel, amely a népfőiskolák létrehozásának, földbérlőmozgalmak- nak és a telepítéspolitika kialakításának ugyancsak kezdeményezője voltak. A Kollégium szoros kapcsolatban állt az akkori Kisgazdapárt által támogatott Parasztszövetség szö­vetkezeti programjának kidolgozóival, mivel a Kollégiumban a társadalmi fejlődés egyik fontos eszkö­zeként tekintették a szövetkezést. A Tatai Népfőiskola e kérdésekkel is foglalkozott, a Parasztszövet­ség is biztosított előadókat, többi között, ismereteim szerint Dobi Istvánt is. Végül a Márciusi Front valamint az illegális kommunista párt célkitűzései is arra irányultak, hogy min­den szervezetben, ahol dolgozó emberek megfordulnak, fejtsünk ki propagandát. Mindezeknek a motívumoknak együttes hatására a kollégisták közül jónéhányan részt vettek a Tatai Népfőiskola különböző évfolyamainak munkájában. Jómagam 1941 november végétől december elejéig. Velem egyidejűleg vett részt Mészáros Sándor, a Szövetkezeti Kutató Intézet főmunkatársa, Szűcs Gábor (Békés, Gabonaforgalmi Vállalat), továbbá a későbbi tanfolyamon 1942-ben Sipos Gyula, a fel- szabadulás után ismert költő (1977-ben halt meg), valamint Komló László, a Közgazdaságtudományi Jntézet munkatársa, közgazdasági szakíró. További kapcsolatokról, miután közben engem is behívtak katonának, nincs ismeretem”.17 A népfőiskola lelke Benda Kálmán volt. Folytassuk az ő szavaival: „Kik voltak a népfőiskola előadói? Szinte csupa fiatal ember. Azt mondottam, hogy a népfőiskolások átlagos életkora 25 év és 30 év között volt. Az előadóké sem volt sokkal több. Tapasztalatuk nyilván kisebb volt, mint az öreg tudósoké, de szempontjaik modernek voltak, és valamennyiőjüket a lelkesedés vezette. Egy-egy előadásra pedig vendégelőadókat hívtunk meg: falukutatókat és népi írókat. így járt a tatai népfőiskolán Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Darvas József és még sokan mások. Tanárok és hallgatók valami újat akartak együtt létrehozni, és azt hiszem, hogy ma, amikor a számvetést készítjük, megállapíthatjuk, hogy ez részben sikerült is.18 Ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy az említett vendégelőadókon kívül még előadtak a népfő­iskolán —'többek közt — Dobi István és Somogyi Imre is, a fiatal tanárok pedig Magyary Zoltánra tekin­tettek fel, aki számukra a haladó gondolkodást és a közös szellemi irányvonalat jelentette. 5. A tananyag összeállítása, az előadások általános jellege A tananyag — a tantárgyak megnevezését illetőleg — nem sokban különbözött az egyéb népfőiskolák tananyagától, de szemléletében és célkitűzésében alapvetően más volt. Mint említettük, a tatai nép­főiskola — a Magyar Közigazgatástudományi Intézet azon célkitűzésén belül, hogy a közigazgatás és az emberek új viszonyát alakítsa ki — a közigazgatás számára akart együttműködő munkatársakat kiké­pezni és a szociális közigazgatásba bekapcsolni, olyan polgárokat, akik képesek a közigazgatással egyen­jogú partnerként együttműködve az áilaméletbe való bekapcsolódásra és mindezeken keresztül saját sorsuk intézésére és jobbrafordítására. Ebben az értelemben legjobban közelítette meg a Grundt- vig-féle népfőiskolái ideált. A tatai népfőiskola különleges célt szolgált, a magyar falut a korszerű, a néppel együttműködő köz- igazgatás sejtjeinek kialakításával akarta gyógyítani, a parasztság emelkedési vágyát a szövetkezeti eszme gyakorlati alkalmazásával kívánta helyes irányba terelni. Munkája kettős volt: egyrészt öntudat­ra, — nemzeti és paraszti — önbecsülésre tanította hallgatóit, visszaadva nekik foglalkozásuk szépségé­ben és nagyszerűségében való hitüket, amikor beléjük nevelte, hogy a paraszti munka éppen olyan 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom