Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Lovász János: A tatai mintajárás és a tatai népfőiskola
A Györffy István Kollégium pesterzsébet népfőiskolájáról írva Győrffy Sándor ezzel kapcsolatban így nyilatkozik: „Magát a népfőiskolát szervező és vezető Györffy-kollégisták az előző 4—5 évben személyes tapasztalataik alapján jól ismerték különösen a tatai és pilisi népfőiskola munkáját, minden kollégista előadóként több hetet töltött ezeken és más népfőiskolákon is. A paraszt főiskolások mindig is osztálytestvéreiknek tekintették a népfőiskolásokat.16 A Bolyai Kollégium szoros kapcsolatban állt a népi írókkal és azok különféle mozgalmaival, az illegális kommunista párt sejtjeivel, valamint egyes legális szervezetekkel, továbbá az akkori kormány reformokra törekvő belső ellenzékével. Az előbb felsorolt különféle irányzatok között gazdag „csatornarendszer” volt, ezt azóta történészeink ki is bogozták. A Bolyai, majd később a Györffy Kollégium a legkülönfélébb társadalmi megmozdulásokban vett részt, amelyeket igyekezett — a társadalmi haladást elősegítő módon — szintetizálni. A Györffy-kollegistáknak a Magyar Közigazgatástudományi Intézettel és a tatai népfőiskolával vájó kapcsolatáról részletesebben ír Pál József. Most az ő — kéziratos — naplójából idézek: „A kollégisták közül számosán dr. Magyary Zoltán professzornak a Jogtudományi Egyetemen lévő intézetében dolgoztak. Magyary professzor köztudottan közigazgatási reform, továbbá új agrárstruktúra kidolgozására használta fel intézetét. Az agrárstruktúrát bemutató egyik kiállításon az ő térképe ábrázolta az ország testén lilával jelezve, mintegy „hullafoltokként”, a nagybirtokokat. Ez annak idején komoly feltűnést keltett. A Magyary-intézet egyik vezetője Elek Péter volt, ismereteim szerint illegális kommunista, aki a felszabadulás időszakában eltűnt. Ott dolgoztam magam is. Az Intézet kapcsolatban állt a vármegyei közjóléti szövetkezettel, amely a népfőiskolák létrehozásának, földbérlőmozgalmak- nak és a telepítéspolitika kialakításának ugyancsak kezdeményezője voltak. A Kollégium szoros kapcsolatban állt az akkori Kisgazdapárt által támogatott Parasztszövetség szövetkezeti programjának kidolgozóival, mivel a Kollégiumban a társadalmi fejlődés egyik fontos eszközeként tekintették a szövetkezést. A Tatai Népfőiskola e kérdésekkel is foglalkozott, a Parasztszövetség is biztosított előadókat, többi között, ismereteim szerint Dobi Istvánt is. Végül a Márciusi Front valamint az illegális kommunista párt célkitűzései is arra irányultak, hogy minden szervezetben, ahol dolgozó emberek megfordulnak, fejtsünk ki propagandát. Mindezeknek a motívumoknak együttes hatására a kollégisták közül jónéhányan részt vettek a Tatai Népfőiskola különböző évfolyamainak munkájában. Jómagam 1941 november végétől december elejéig. Velem egyidejűleg vett részt Mészáros Sándor, a Szövetkezeti Kutató Intézet főmunkatársa, Szűcs Gábor (Békés, Gabonaforgalmi Vállalat), továbbá a későbbi tanfolyamon 1942-ben Sipos Gyula, a fel- szabadulás után ismert költő (1977-ben halt meg), valamint Komló László, a Közgazdaságtudományi Jntézet munkatársa, közgazdasági szakíró. További kapcsolatokról, miután közben engem is behívtak katonának, nincs ismeretem”.17 A népfőiskola lelke Benda Kálmán volt. Folytassuk az ő szavaival: „Kik voltak a népfőiskola előadói? Szinte csupa fiatal ember. Azt mondottam, hogy a népfőiskolások átlagos életkora 25 év és 30 év között volt. Az előadóké sem volt sokkal több. Tapasztalatuk nyilván kisebb volt, mint az öreg tudósoké, de szempontjaik modernek voltak, és valamennyiőjüket a lelkesedés vezette. Egy-egy előadásra pedig vendégelőadókat hívtunk meg: falukutatókat és népi írókat. így járt a tatai népfőiskolán Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Darvas József és még sokan mások. Tanárok és hallgatók valami újat akartak együtt létrehozni, és azt hiszem, hogy ma, amikor a számvetést készítjük, megállapíthatjuk, hogy ez részben sikerült is.18 Ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy az említett vendégelőadókon kívül még előadtak a népfőiskolán —'többek közt — Dobi István és Somogyi Imre is, a fiatal tanárok pedig Magyary Zoltánra tekintettek fel, aki számukra a haladó gondolkodást és a közös szellemi irányvonalat jelentette. 5. A tananyag összeállítása, az előadások általános jellege A tananyag — a tantárgyak megnevezését illetőleg — nem sokban különbözött az egyéb népfőiskolák tananyagától, de szemléletében és célkitűzésében alapvetően más volt. Mint említettük, a tatai népfőiskola — a Magyar Közigazgatástudományi Intézet azon célkitűzésén belül, hogy a közigazgatás és az emberek új viszonyát alakítsa ki — a közigazgatás számára akart együttműködő munkatársakat kiképezni és a szociális közigazgatásba bekapcsolni, olyan polgárokat, akik képesek a közigazgatással egyenjogú partnerként együttműködve az áilaméletbe való bekapcsolódásra és mindezeken keresztül saját sorsuk intézésére és jobbrafordítására. Ebben az értelemben legjobban közelítette meg a Grundt- vig-féle népfőiskolái ideált. A tatai népfőiskola különleges célt szolgált, a magyar falut a korszerű, a néppel együttműködő köz- igazgatás sejtjeinek kialakításával akarta gyógyítani, a parasztság emelkedési vágyát a szövetkezeti eszme gyakorlati alkalmazásával kívánta helyes irányba terelni. Munkája kettős volt: egyrészt öntudatra, — nemzeti és paraszti — önbecsülésre tanította hallgatóit, visszaadva nekik foglalkozásuk szépségében és nagyszerűségében való hitüket, amikor beléjük nevelte, hogy a paraszti munka éppen olyan 37