Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Illyés Gyula: Kiáltvány a parasztság művelődése ügyében
Ml SEGÍTHET? Nemcsak a szegényparasztság, hanem az egész vidék közoktatását a háború legalább száz esztendővel lökte vissza. Azokra az évszázadokra kell emlékeznünk, amikor a vándortanítóknak még a gyerekek hordták az ételt, amikor egy-egy jófejű jobbágyfiút a falu közösben taníttatott ki papnak, amikor a távoli kollégiumok apró kirajzásaképpen nem egy faluban a mester, egy-két tudományt értő ember, sőt világot járt mesterember jóvoltából előkészítő tanfolyamok, fiók-kollégiumok, úgynevezett partikulák működtek, igen szép eredménnyel, a magasabb műveltség szerteágazó gyökereiként! A magyar parasztság messzire tekintő okosságának,az igazi magyar betűértők és igeterjesztők önfeláldozásának hősi ideje, aztán az igazi munkásság önmívelő szívósságának és önfeláldozásának éppoly hősi korszaka jut eszünkbe, amikor azt latolgatjuk, hogyan is lehetne azonnal, a mai körülmények közt is megoldani a magyar földmívelő szegénység kiművelésének, a magyar értelmiségi réteg megnövelésének és fölfrissítésének sürgős és örök kérdését. Vagyis, már részekre bontva és pontokba foglalva a kérdést, hogyan lehetne: 1. A parasztság számára ma elérhetetlen középiskolát és a Dolgozók Iskoláját a régi partikulák mintájára kivinni a falvakba; 2. A parasztok erejéből a szegény parasztfiúk számára a városokban minél több közép- iskolás tanulóotthont létesíteni, testvéri együttműködésben a főiskolások népi kollégiumaival; 3. Minél több középfokú mezőgazdasági iskolát szervezni; 4. A népfőiskolákat és népegyetemeket állandóan és fokozottabban működtetni; 5. A tehetséges parasztfiúkat kellő időben kellő körülmények közé juttatni, hogy tanulhassanak, képezhessék magukat; 6. Rövid egyetemi tanfolyamokat szervezni, hogy a parasztság minél hamarabb megkapja a neki való új tanítókat, közigazgatási és szövetkezeti tisztviselőket, újságírókat és közéleti férfiakat; 7. A művelődést, az önképzést, a művészetet megszerettetni a falvakban. Folytathatnánk a felsorolást, kész tervből idézünk. De egy lépéssel sem akarunk feljebblépni attól, amibe azonnal belefoghatunk, ami valóságos alapon nyugszik. Attól, ami emberi elhatározástól függ. Mindez rajtatok nyugszik, a ti akaratotoktól függ, mindez megvalósítható. PARASZTOK! MAGYAROK! Van pillanat, amikor a megértett szó többet ér a fejben, mint a zsebben a marék arany. Van pillanat, amikor a puszta emberi elhatározás valóságosabb dolog, mint egy lábonálló ház. Először is elhatározástokra, akaratotokra van szükség. Éljetek a már meglévő alkalommal. Nem nyeritek meg a magatok és hazátok harcát, ha nem indultok meg és ha nem indítjátok meg gyermekeiteket a művelődés felé. A legsúlyosabbat még nem is mondtuk ki. Művelhetitek a most megszerzett földet, az elmaradtság szögéiként tengődtök rajta, ha magatok nem művelődtök ki! A föld is csak annyit ér — s mindinkább annyit fog érni — ameny- nyi tudással nyúlnak hozzá! Ügyeljetek tehát, hogy egyetlen gyermek ne maradjon ki az elemi iskolából. Legyen gondotok, hogy az iskolában szakszerűen, otthon pedig nyugodtan tanulhassanak. Támogassátok a tanítókat szellemileg, de — amíg a helyzet nem javul — anyagilag is, hogy munkájukat odaadással és eredménnyel végezhessék. De ez csak az első lépés. ÚJ KORSZAK Már az ősztől fogva új korszaknak kell nyílnia a magyar parasztság művelődésében, bármily szerény kezdettel is. Nem üres szavakkal akarunk felverni benneteket. Nemcsak terveket akarunk megbeszélni veletek s mindazokkal, akik veletek éreznek, hanem azonnali lehetőségeket is. Rajtunk, mindnyájunkon fordul meg, mit érünk el belőlük. Addig is, amíg a tennivalók híre elérkezik hozzátok, készüljetek föl, már most készítsétek az összefogást, hogy a falu eszes gyermekei felsőbb iskolába kerülhessenek. Figyeljétek, válasszátok ki őket. Tekintsétek a falu nagy családja gyermekeinek. Vállaljátok majd, ha úgy fordul, azt a csekély községi terhet, amellyel tanulásuk alatt közösben eltarthatjátok őket. A nagyobb falvakban nézzétek a módot, hogy a hajdani fiók-kollégiumok mintájára 30
