Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Móricz Zsigmond: Népfőiskola
Másik szélsőség volt, hogy Hódmezővásárhelyen az idei télen karácsony harmadnapján elkezdtek egy népfőiskolát tartani s újév napján már ki is osztották a bizonyítványt. És most harminckét alföldi tanyán, a díjnyertes lovak és tehenek oklevelei mellett, hogy a nagyatyus már népfőiskolát végzett. Természetesen a tantárgyak irodalom, történelem, földrajz s más humán tárgyak voltak. Ez a típus a sárospataki formának hajtása volt: a sárospataki elgondolás ugyanis az, hogy a falu legjobb fiait, minden faluból egyet, legfeljebb kettőt, minden télen behívnak nyolc napra s a híres ősi kollégiumban, a tudománynak szentelt falak között, az elemista csizmásoknak lélek- és jellemképző tanfolyamot tartanak. Székesfehérváron és Nagytarcsán hat hónapos állandó szakiskolát tartanak, ellenben Sopronban, Győrött, Pécsen, Csurgón, Kecskeméten, Szabadszálláson, Mátészalkán, Veszprémben, Orosházán, Kőszegen, Tengődön, Balassagyarmaton, Cellben és Pápán, ahogy hallom, inkább a sárospatakihoz hasonlít a népfőiskola, mint a pilisihez. Jobb polgárt, jobb hazafit s jobb embert nevelni, ez a népfőiskola célja. Felszabadítani a falusi fiatal embert az alól a szorongás alól, ami elfogta régebben a falusit, ha a városival s tanulttal szembe került. Alacsonyabbnak érezte magát s még azt a naiv bájt is elvesztette a vitában, amit oly jól tud érvényesíteni a maga házánál. Kalapját forgató, dadogó paraszt lett belőle. Ez alól a nyomás alól akarják kiemelni őt a mai vendéglátások, amiben a vidékek középpontjában levő várok részeltetik a meghívott fiatal földmiveseket. Most csak az a kérdés, rendben van-e így a dolog? Az állam eleget tesz-e kötelességének, ha efféle gyorstalpaló kurzusokkal inkább ,,a szarvát növelik meg a parasztnak” — mint a tudományát? S a földmivesség eleget kap-e ahhoz, hogy jobb gazda, jobb államférfi, jobb európai legyen, ha egy négy- vagy nyolcnapos kurzust végighallgatott? Alapgondolatot ott kell lesni, hogy mindaddig, míg az elemi iskola nem tud eleget tenni a ráváró kötelezettségnek, annak, hogy a gyermeki koron túl mindazoknak szakiskolát adjon, akik saját foglalkozásukban képezni akarják magukat, addig valóban szükség van efféle tanfolyamokra, mert különben robbanás állana be. Az emberekben ma már oly erős a vágy a tudásra, hogy többé ezt elnyomni nem lehet. De közel az idő, hogy ezek a falusiak arra is rá fognak jönni, hogy az a csekély kurzus, amit kapnak, csak éppen arra való, hogy belekóstoljanak a dologba. Mit csináljon a fiatal ember, aki négy nap múlva hazamegy a tanyára s most már aztán soha életében nem kap következetes és szakszerű tanítást? Újságot olvas. Könyvet kutat.S megtalálja a falusi könyvtárat,ahol a minisztérium jóváhagyásával sok jó könyv között még több, írói szemmel nézve, elképzelhetetlen szemetet talál. Nem lehet már soká elhalasztani a hivatalosan végzett jóváhagyások revízióját. Magának a minisztériumnak kell ezt elvégezni, különben elvégzi az élet. Dilettánsok tombolnak ezen a katalóguson, akinek volt összeköttetése, az saját elmemüvét beprotezsálta s megvétette. Végignéztem a Sopron vármegye könyvtári katalógusát. Együtt vannak a falukönyvtárak címei a népművelési irodában. „Más könyvet nem vehetünk, csak ami miniszteri jóváhagyást nyert.” Ezzel ki van mondva a halálos ítélet ezekre a könyvtárakra. Az első címből már süvölt az unalom és a múlt idők korlátoltsága. Tehát megérett az idő arra, hogy teljesen új szempontokat keressünk s tűzzünk ki a nép nevelésének összes alapjainál. Végre kell hajtani a meglevő törvényeket: minden elemi iskola mellé megfelelő kertet kell adni, ahol a kertészet alapismereteit tanítják. Mivel a tanítóképzésünk még nem nevelt elég szaktanítót, külön szaktanítás által kell segítségére jönni a falunak. Aztán meg kell csinálni a mezőgazdasági közép- és felsőoktatást, ahogy Féja Géza azt itt kifejtette. Ezzel párhuzamosan a nevelés irodalmi s szellemi frontján szintén új célokat kell kitűzni: a holnapnak kell embert nevelni. Új generációt kell teremtenünk: amely képes legyen a modern mezőgazdaságra, a mező- zőgazdasági iparra, a szövetkezésre s így a mai életnek megfelelő szervezett munkára. A népfőiskola ennek a nevelésnek a befejezése lesz. Nem is lehet, hogy míg a szellemi pályákon tizenhat—húsz évi kemény munkát kell végezni a fiatal embernek, míg megkapja a doktorátust, a főiskolák befejező okmányát — a falu emberének a szemét négynapos népfőiskolái bizonyítvánnyal törüljék ki. Ez magának a falunak sem kell. Nem rossz az, ha az embernek kedvében járnak az urak: de nem él meg belőle. A mai szokás csak a felületességet szaporítja s elveszi a bizalmat a tanulásnak s a tudásnak komolyságában. 24
