Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Harangi László: Népfőiskolák Dániában, Svédországban
HARANGI LÁSZLÓ NÉPFŐISKOLÁK DÁNIÁBAN, SVÉDORSZÁGBAN A népfőiskolái mozgalom eszméje és pedagógiai koncepciója Dániában született meg a múlt század közepén, amikor az abszolút monarchiát felváltotta az alkotmányos képviseleti rendszer, és a nemzetalkotó parasztság elindult a polgárosodás útján. Másfelől szorosan összefonódott a mozgalom a Schleswig-Holsteinben akkoriban fellángolt németellenes nemzeti törekvésekkel és az elavult iskolarendszer bírálatával is. A népfőiskolái gondolat hamarosan a skandináv felnőttoktatás szimbólumává vált és a század elején, különböző változatokban Nyugat-Európában is meghonosodott, Hollandiától Ausztriáig. Ezt a gondolatot adta útravalóul az a nagyszabású nemzetközi konferencia is, melyet az elmúlt évben rendeztek meg Dániában Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783— 1872) dán lelkésznek, a „népfőiskola atyjának” 200 éves születési évfordulója alkalmából. Grundtvig, a dánok Széchenyije, nem csak mint a népfőiskolái gondolat megteremtője írta be nevét az egyetemes pedagógiatörténetbe, hanem mint költőt is ünnepelték, és mint szellemi vezető, mély nyomot hagyott a dán közgondolkodásban. Apja ortodox lutheránus lelkész volt, akinek hivatását követte, anyja nagy műveltségű asszony, ő oltotta be fiát a régi himnuszok, népmesék és a nemzeti hagyomány szerete- tével. Nem véletlen, a Skandináv mitológia című művében, régi pogány skandinávok életfilozófiájáról ír. Számunkra a tanulmány előszava az érdekesebb, amelyben szenvedélyes hangon ítéli el korának élettől elszakadt, a reáliákat tagadó oktatását: „Ha az iskolát nem reformáljuk meg gyökeresen, akkor az a gyermek temetőjévé válik, ahelyett, hogy világító fáklya és a tudás szülőhelye lenne.” Nagy hatással volt rá Rousseau szabadságfilozófiája és természetességelve, Pestalozzitól pedig a népoktatásba vetett társadalom-megváltó hitét vette át. Soren Kierkegarddal szemben, aki pedig kortársa és honfitársa volt, a közösség elsőbbségét hangsúlyozta, tagadva az egyén teljes függetlenségét. 1829 és 1831 között háromízben látogatott el Angliába, ahonnan elragadtatással írt a kollégiumok szabad légköréről, a tanárok és diákok közötti családias kapcsolatról: „Csak az abszolút szabadság teszi a lelket gazdaggá” — vonja le a végső tanulságot. Angliából hazatérve szembe találta magát az akkori felvilágosult dán uralkodó, VI. Frigyes alkotmányjogi reformjaival, a községi és városi önkormányzati szervek létrehozásával. Ez érlelte meg benne az elhatározást: a parasztokat műveltebbé, felvilágosultabbá kell tenni, hogy igazán képesek legyenek jogaikat gyakorolni. Most már megérettek a feltételek az eszmék valóra váltására, egy olyan intézmény létrehozására, amely közösségi alapon, az együttlakás családias légkörében öntudatos, a munkájához értő, hazaszerető állampolgárokat nevel az ország számára. Grundtvig fogalomtárában az anyanyelvhez, a népkultúrához való ragaszkodás a „folkelighed” szóban ölt testet, amely nem a kirekesztés, hanem az összekapcsolás jelentését hordozza magában, mégpedig a kultúra által, a tiszteletet, a megbecsülést mások értékei iránt. Aki eljutott a „folkelighed” magaslatára, az megvilágosodott lesz, azaz birtokában van a türelem és megértés erényének, amely szükséges a családok és nemzetek békés gyarapodásához. 4
