Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Harangi László: Népfőiskolák Dániában, Svédországban

Az első népfőiskolát Reddingban alapították 1844-ben, Észak-Schlesvigben, ahol a dán nemzetiségű gazdák harcoltak jogaikért a német vezetőréteggel szemben. Ennek egyik erőssége a népfőiskola lett. A későbbiekben tanítványa, Kristen Kőid (1816—1870) falusi iskolamester ültette át a gyakorlatba a grundtvigi eszméket; először 1851-ben Rys- lingeben, majd Dalbyban és Dalumban hozott létre népfőiskolákat azott lakó gazdák áldozatkész összefogásával. Kőid mindenhol éberen vigyázott arra, hogy a hallgatók jól érezzék magukat, ne legyen különbség az otthon és az iskola között. A tanárok és a tanítványok együtt éltek, közös asztalnál étkeztek, szabad idejükben sem különültek el. A fő cél nem egy meghatározott ismeretanyag átadása volt, hanem olyan paraszti vezetőréteg „kinevelése”, akik küzdenek majd az egyházi és iskolai szabadságjogok kivívásáért, vezetői lesznek a szövetkezeti mozgalmaknak. A dán népfőiskoláknak ebben a korai korszakában — és ez bizonyos tekintetben még ma is így van — megkülönböztetett helyet kapott a beszéd — szemben az olvasással. Kőid meggyőződése az volt, hogy a szó a lélek legbelső rejtekéből jön és ha megértésre talál majd a hallgatóságban, akkor jobban formálja az értelmet, mint a könyv vagy más tanulási eszköz.

A svéd népfőiskolák hőskora sok rokonságot mutat a dánokéval, csak jó két évtizeddel később indult meg fejlődésük. Svédország a múlt század közepén elmaradott agrárország volt, ahol a községi önkormányzatot 1862-ben, a kéttáblás parlamentet pedig 1866-ban vezették be. A demokratikus jogok kiszélesedése itt is azt eredményezte, hogy a vagyonosabb gazdák felismerték az általános műveltség és a nagyobb szakmai hozzáértés szükségességét jogaik fokozottabb gyakorlása érdekében. Kötelező volt ugyan a négy osztály elvégzése, de a fiatal gazdák a legelemibb dolgokat sem ismerték.

Az első népfőiskolát 1868-ban alapították Hvilan községben, feleúton Malmö és Lund között. A gazdákat egy bizonyos Ola Anderson nevezetű ottani lakos szervezte meg, akik a népfőiskola céljára egy kocsmát béreltek ki, ahol telenként bentlakásos tanfolyamokat tartottak. Az igazgatói és a tanári teendőket egy nagyszerű fiatalember, a 28 éves Leonard Holmström látta el, aki éppen annak előtte tette le geológusi doktorátusát. Holmström zseniális előadó volt és kiváló jegyzeteket is készített, hangsúlyozva az általános műveltség jelentőségét az emberformálásban, kiegészítve olyan gyakorlati ismeretekkel, mint például a talaj összetétele, a növénymegmunkálás módozatai és az aratás. Holmström ezzel az elhivatottságával és szakavatottságával méltán vívta ki a „svéd népfőiskolák atyja” címet, amellyel hírnevet szerzett Hvilannak és a népfőiskolái mozgalomnak egyaránt- Tanítványai többségükben szintén népfőiskolái vezetők lettek, de hűek maradtak mesterük szellemiségéhez, tanítási módszereihez.

Az első évtizedekben a svéd népfőiskolák kizárólagosan magánerőből jöttek létre. Az alapítók nem fordultak a hatóságokhoz segítségért, társadalmi forrásokból tartották fenn magukat, az állami támogatás csak a XX. században indult meg komolyabban. A tananyag elsődlegesen a farmerek öntudatra ébredését segítette, ezért a fő hangsúlyt a politikai ismeretek, a közgazdaságtan és a jogtudomány kapta. A koedukáció ismeretlen fogalom volt.

Századunkban a népfőiskolák jellege és szerepköre — összefüggésben a mindkét országban végbement iparosodással és a demokratikus jogok kiterjesztésével — jelentősen megváltozott. Az intézmények nem paraszt-népfőiskolák többé, hanem a munkásfiatalok közül is toborozzák hallgatóikat — noha egyes igazgatók és tanárok tiltakoztak ez ellen, mert féltették az iskolákat a forradalmi eszmék behatolásától. Mások éppenséggel a népfőiskolák megújhodását várták attól, hogy az öntudatos munkás- fiatalok beáramlanak az intézményekbe.

Jól példázza a dán és svéd népfőiskolák metamorfózisát a brunsviki példa. Mikor Svédországban 1906-ban Ludvika gyárváros mellett megépült a brunsviki népfőiskola, a konzervatív körök úgy vélték, hogy a hagyományos intézmények típusa gyarapodik

5