Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Mészáros György: Szerelem, házasság, szexuális élet a magyarországi cigányoknál
Ha a szülők ellenzik a házasságot, vagy nincs elegendő pénz az esküvőre, akkor a fiú megszökteti a leányt. A fiú kedvesét szüleihez, vagy vidéken távolabb élő rokonaihoz viszi pár hétre, csak ezután térnek haza. Rendes körülmények között a fiú apja, ha nem él, legidősebb bátyja kéri meg a leány kezét az apától, vagy ha az nem él, az anyától. A leánykéretésnek korábban, a tradicionális cigány nyelvű közösségekben nagy és szép hagyománya volt. A kéretés szövegében két elem dominált: az elveszett bárány (a leány személye), amelyet a kérők kerestek, hogy elvigyék, a másik a csere: virágszálat bográcsért. Mindkét elemnek funkciója volt. Az elsőnél rendszerint a leány hagyta ott szüleit, az utóbbinál a fiú nősült be a leány családjába. Püspökladányban régi szokás volt, hogy a kérők piros és fehér selyemszalaggal átkötött pálinkásüveggel jelentek meg a leány házánál, útközben így énekeltek: Szódé lulugy’ andi bár Szaké Mari po maskar Álé nicsi nicsi nicsi Mothav tuke paramicsi Vi te patyasz vi te na Phároj muro gyí anda Ale nicsi nicsi nicsi Mothav tuke paramicsi. Te kandel voj máj sukár Szar i lulugyi’ andi bár Ale nicsi nicsi nicsi Mothav tuke paramicsi. Mennyi virág a kertben Mind Marinak ölébe Álé nicsi nicsi cicsi Mesét mondok teneked. Ha te hű vagy hűtlen vagy Fáj a szívem utánad Ale nicsi nicsi nicsi Mesét mondok teneked. Jobban elhódít engem Mint a virág a kertben Álé nicsi nicsi nicsi Mesét mondok tenéked. (Saját gyűjtés, 1968. Tótkomlós, Horváth János 26 éves kherári.) Mágai Gyuláné (1906 Püspökladány) így mesélte el a kéretést: — Láso gyesz (!) savaié, romale. Ame azír avilam turnende, ke khaszjlasz amári bakri, haj kodé sundam, hogy khate szi maskar turnende i bakri. Hát azír avilam, hogy amári bakri te de amenge. — Szika-te, savaié, roden la, haj diklo, hogy szavi tumári bakri, haj te zsan tumára bakrasza, bachtáleszka! — Me pinzsárdem la, haj ingrav la. /„Jó napot legények, cigányok. Azért jöttünk, mert elvesztettük bárányunkat és úgy hallottuk, hogy közöttetek van. Azért jöttünk, hogy adjátok ide. — Keressétek és ha meglátjátok, menjetek bárányotokkal szerencsésen. — Felismertem, elviszem!”/ A cserére vonatkozó kéretést Csíki Herminától jegyeztem le Andornaktályán: Bachtáli detehára te del o Del! Na hojajven, hogy avilem andro tumáró khér. Sündern, szi turnén jek lulugyi. Mange szi jek bográcsi, szar avaszasz te paruvasz la opre? / „ Szerencsés jó reggelt adjon az isten! Ne haragudjatok, hogy házatokba jöttem. Úgy hallottam van egy virágszálatok. Nekem egy bográcsom, hogyan lehetne becserélni érte?” / Régebben a fiatalok a cigányközösség legöregebbje előtt tettek házassági fogadalmat, esküt. Sót vettek a nyelvükre, kezüket az asztalon vagy a földön lévő kendőre elhelyezett kenyérre tették és a következőket mondották, sorrendben először a férfi, majd a nő: 55
