Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei falvak népességmegtartó képességéről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatáry Bálint

Az oktatásról is szólok, ha már nálam van a szó. Vaskúton a termelőszövetkezet és az ipari szövetkezet is jelentős építőipari tevékenységet folytat. A szakmunkásképzés Baján van, ahol a gyermek természetesen „panelos építkezést” tanul. Visszajön a végzett tanuló a faluba és nyilván nem tud rendesen falazni, kis túlzással „két téglát egymásra rakni”, mert nem ezt tanulta. Az ilyen fiatal szakmunkások a régi falusi szakik mellett nem érzik jól magukat és visszamennek a városba, ahonnan már még egyszer nem valószínű, hogy visszajönnek. Ez részben más szakmákra is igaz, ezért úgy látom, hogy meg kellene vizsgálni a községi szakmunkásképzés „gyakorlati részének” a helyi megszervezését.

Papp J.: Az előbb kérdezett rangsorhoz annyit: ezt szerintem minden egyes településben külön-külön a helyi vezetésnek kell meghatározni. A szülőkre gondolva, akik a falu népessége derékhadátadják, igen fontos az óvoda és az iskola. Ne legyen elutasított óvodai kérelem, sőt ha igény van, bölcsőde is legyen. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy csak délelőtt legyen tanítás az iskolában, amit mi most valósítunk meg, nem kis anyagi áldozattal. E nemes célra a lakosság is szívesen áldoz. Jászszent- lászlón 1978-ban adtunk át egy iskolát, amelyre két év alatt 720 ezer forintot adott ösz- sze a falu népe készpénzben.

Igen fontos a jó körzeti orvos, aki „nem kér pénzt”és megbíznak benne a lakosok. A fogorvosi ellátottság is alapvető, hogy ne kelljen utazni ma már egy foghúzásért. Az egészségügyi ellátás problémáival kapcsolatban nagyon érzékenyek az emberek, s ez azt hiszem érthető is.

Rangsort persze igen nehéz állítani; szerintem mindig az adott község közösen döntse el a soron következő feladatot. Vagy még egy példa az összefogásra: a helyi kisiparosok közel egymillió forint értékű társadalmi munkájával épült fel egy négylakásos társasház. 51 kisiparos van a falunkban. Sok a gondjuk, szinte naponta jönnek, hogy leadják az ipart, mert nagyon „vágják” őket. Olyan SZTK-t rónak ki rájuk, hogy nem képesek fennmaradni. Én nem értek egyet ezzel, hiszen pontosan azokat sújtják, akik a falusi környezetet és ellátottságot javítják. A városi kisiparosok erre kevésbé lennének hajlandók. Nem ritka, hogy nálunk 30—40 ezer Ft értékű társadalmi munkával segítenek. Aztán meg felügyeleti szerveink gyakran szóvá teszik, felróják, hogy mi saját hatáskörünkben kedvezményeket adunk nekik. Szerintem, ha ez a helyi politika része, akkor meg is kell adni a lehetséges adókedvezményt. Azt Kecskemétről nem lehet megállapítani, hogy Jászszentlászlón egy kisiparos mennyi társadalmi munkát végez.

Enyedi Gy.: Szerintem ez is jó példa arra, hogy nem lehet városi normákat alkalmazni a községekben, sem a szervezetekben (kereskedelem, VOLÁN), de az ellátásban sem. Másképpen kell mérlegelni és cselekedni a falvakban.

Aranyi J.: Ezek az ellátási feszültségek régen halmozódnak, sőt bátran kijelenthetem, hogy sok bennük a szubjektív elem is. Az új közigazgatási átszervezés is azt hiszem részben ebből indult ki, és nagyon bízom benne, hogy jó lesz.

Szalkszentmártonban a belterületi utaknak csak 3%-a van kiépítve, a lakások vízellátása sem éri el az 50%-ot, azért, mert több utcában még nincs víz. Sajnos a jelen gazdasági helyzetben az előrelépéshez a lakosságnak kell a zsebébe nyúlnia: a víz 10 000 Ft, az út 5000 Ft. Szerintem a háztájiból befolyt jövedelmet lehet „társadalmasítani”. Ha van: kérhetek, ha nincs: nem.

Problémát látok továbbá abban is, hogya településben képződött jövedelem és a falu fejlődését meghatározó anyagiak között nincs szoros összefüggés. Arról van szó, hogy a szabályozórendszer miatt, egy hosszú távon jól gazdálkodó nagyüzem (10 év óta 20 millió Ft felett) nyeresége nem jut vissza abba a településbe, ahol azt megtermelték az emberek. A volt járásokban nem volt megfelelő rangsorolás a tekintetben, hogy meny37