Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei falvak népességmegtartó képességéről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatáry Bálint
nyit juttatott egy-egy település a „nagy kalapba” és mennyit kapott onnan vissza. Ezen változtatni kell! Szalkszentmárton évek óta ezzel küzd: az ellátó- és eltartóképességet együttesen nem lehet csak a lakosságra testálni. Az lenne az igazi, ha csak a „továbblépéshez” kellene a lakossághoz fordulni. Az „alapot” teremtse meg a község és a nagyüzem. Az alapellátás más tényezőiről. Inkább a fogorvost kellene utaztatni például, mint a lakosságot. Egy fogorvosi szék nyilván olcsóbb, mint több száz lakos utaztatása, „munkából való elmaradása”; hiszen a fogorvos felkeresése a tömegközlekedés jelenlegi szervezettsége mellett még az 5 km-re lévő Tasson is egy napot vesz igénybe. De problémás az alapszolgáltatások helyzete is. Nincs férfifodrász, cipész. Nem lehet persze városi színvonalú szolgáltatóházat elvárni, de azt el kellene érni, hogy hetente rendszeresen a faluban legyen a hiányszakmát űző kisiparos. Ehhez hely és pénz kellene, amit a községi tanácsnak kellene biztosítani. Ezeknek az alapdolgoknak a megteremtését már nem lehet a lakosságtól elvárni. Az oktatás-név el és területéről: képtelenségnek tartom például, hogy a testnevelés óra után nem lehet lezuhanyozni. Mindenütt kellene tornaterem, vizesblokkal. Az új generáció felnövekedése miatt súlyos iskolai gondjaink is lesznek, újra lesz váltott műszakú tanítás. Zárógondolatként idekívánkozik még az is, hogy az ellátóképességhez szükséges anyagiak előteremtésében minden községi vezetőnek — tanácsiaknak és a gazdaságiaknak egyaránt — alapvetően fontos meggyőző szerepe van. Papp J.: Talán még a pénzről röviden. Nő a lakosság betétállománya, sokat dolgoznak a falu lakói, s ha meggyőzzük őket falugyűléseken, utcafórumokon, ha a vezetők nagy türelemmel és odaadással végzik munkájukat, melléjük állnak és támogatják a terveket. Gaborják J.: Az oktatásban a hiányok felszámolhatók. Ebben az ötéves tervben nem tűzhettük célul a váltott tanítás megszüntetését, de azért megyei szinten lényegesen javultak az ezzel kapcsolatos mutatók. A községekben— nyugodtan mondhatjuk — minőségi változás zajlott le. Persze kérdés maradt így is, hogy mit jelent ma falun születni, a gyerekek életpálya-esélyeit illetően, mennyien tanulnak tovább közép- és felsőfokon, mi a realitása az új oktatási elképzelések községi megvalósításának? Sajnos a falvakban nyelvtanár- és pedagógushiány van. Csak jelzésszerűen sorolom fel a többi fontos tényezőt, amelyek a lakosság biztonságérzete szempontjából igen fontosak: a körzeti orvosi és szakorvosi ellátást, a korszerű telefon-és rádióhálózatot, a közlekedést, ami a magasabb rendű szolgáltatások elérhetőségét biztosítja. Aranyi elvtárs említette például a fogorvost. A község, ha jó az összefogás, építhet rendelőt, de még akkor sincs garancia arra, hogy talál a faluba települő, jól kvalifikált fogorvost. A bajai térségből hallottam több jelzést mostanában, hogy milyen komoly gondot jelent orvosok letelepítése, pedig nyilván nem mindegy, hogyha szombat éjjel rosszul lesz valaki a családban, akkor van-e szomszéd utcában, helyben segítség, vagy rögtön a városba kell telefonálni vagy menni. A szakorvosi fejlesztések már a közigazgatás átszervezése előtt megindultak, most a fő cél minden körzetközpont megerősítése. Közelebb próbáljuk vinni ezt az ellátást, de itt sem könnyű a szakorvosok biztosítása. Ezeken kívül még talán egy gondolat a fejlesztési érdekek érvényesítéséről,a pénzekről. Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben „sok rejtelem” van, s a hibákat nem lehet a volt járásokra, sem a megyére testálni. Az új tervek kidolgozásakor több mint 40 faluban vizsgáltuk meg a fejlesztési alapok nagyságát, szerepét. Igen érdekes, hogy a népességüket gyorsuló ütemben elvesztő falvakban azok abszolút és relatív nagysága is közel azonos volt, a „szegénység” volt meghatározó. Sokkal differenciáltabb viszont 38
