Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Hatvani Dániel: Celina '84
zetiink, amikor a férjem brigádvezető lett, én pedig szakácsnő a brigádnál. Most már van saját házam, kertem ... A többi megnyilatkozó is nagyjából hasonló élményeket sorakoztat egymás mellé, mögé. Nazarceva Klavgyija Afanasz valamikor egy gyárban dolgozott az űrhajós Tyeresko- vával. Jóval később a már világhíressé vált egykori munkatársnőt frissen sütött szűzföldi kenyérrel ajándékozta meg. Csakhogy kezdetben még a kenyérsütés sem volt egyszerű művelet a sztyeppén. Gödröket ástak a földbe, s beleöntötték a kenyértésztát, a gödör tetejére fedőt raktak, s az egészet üggyel-bajjal körbetüzelték. Bútorok sem voltak, a gyerekeket papírdobozba fektették, alájuk száraz füvet raktak. Volt olyan putri, amelyben négy család is lakott. Az egyedülálló fiatalok inkább a jurtákban húzódtak meg. Hónapokon át csak száraz kosztot fogyasztottak, még tejre sem tudtak szert tenni. De aztán jöttek a traktorok, s követ termeltek ki az épülő házakhoz. Ő maga is traktoros lett, s nem egyszer volt ötven fokos hőség a traktor nyergében. Amikor megépült a kórház, ápolónő lett. Itt eltöltött pár évtizedet. A súlyos betegeket 70—80 kilométerről is oda szállították, oly módon, hogy felrakták a traktorra, mert az volt a legmegbízhatóbb közlekedési eszköz. Ha szükség volt rá, mert hiányzott az orvos, avagy súlyosabb esettel volt elfoglalva, fogat is húzott, szemet is vizsgált. S noha már régóta van elegendő számú szakorvos, az idősebbek között még mindig akadnak, akik kisebb-nagyobb betegségükkel hozzá fordulnak. — Most már minden rendben van — teszi hozzá mindehhez —, egytized hektáros a kertem, s a ház, melyben lakunk, négyszobás. Az építkezésben sokat segített a szov- hoz. De kezdetben, amikor a legnagyobb nehézségeket éltük át, akkor sem éreztem soha egy percnyi megbánást sem. Pedig engem eredetileg csak kísérőnek jelöltek ki, hogy elkalauzoljam az idetelepülöket. S úgy döntöttem, itt maradok velük én is. A szűzföldi falvak arculata a Magyarországon megszokottakéhoz nem nagyon hasonlítható; az állandó megtelepedésnek inkább csak a szándéka érezhető, viszonylag kevés törődés esik a csínnal, az esztétikailag is megfogalmazható lakályossággal. De fürdőszoba nélküli ház ma már itt sem nagyon található, terjed a központi fűtés, s egyre több nagykapu mögött látni a garázs öblös száját, hogy befogadja az új, illetve a nemsoká megérkező Ladát. Mindezek mellett én egyenrangúnak tartom az itt meghonosodott szokások közül azt, hogy az ajtókat, a kapukat nem zárják, akkor sem, ha több napra mennek el otthonról. Sőt a távollétet még külön jelzik is, a ház elé rakott kis seprűvel. S mit ád a teremtő, még senkit nem ért kellemetlen meglepetés. A falvak közelében — ez a fogalom itt 20—25 kilométert is jelenthet — figyelek fel a furcsa, a számunkra csakugyan szokatlan „épületegyüttesre”, a szinte egymásba torlódó henger-, kúp-, négyszögalakú kriptákra, síremlékekre, melyek oldalán messziről olvashatóan virítanak az elhunytak téglából kirakott nevei, s többnyire azok az egytagú nevek, amelyen a megboldogultat egész életén át szólították. Mintha mondjuk nálunk az lenne kiírva, hogy Sanyi. Nos, ez hát a kazak temető ... A látványa múlandóság érzetén túl is ad tűnődnivalót, jelesül azt, hogy itt semmi helye nincs a rendetlenségnek, az esetlegességnek, tisztaság, szigor és következetesség uralkodik. Úgy látszik, ezt követeli meg az örökkévalóság. írom ezt irónia nélkül, az időhatárok közé szorított emberi lét iránti hangsúlyos tisztelettel. A dolgok eme szemlélete teljesen rendjénvalónak találja azt is, hogy akárhány síremléken békésen megfér egymás mellett az ötágú csillag és a félhold. 7
