Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Hatvani Dániel: Celina '84
Ezt a napot az úti fáradalmak kipihenésére szánták programunk szervezői, mert az újabb este beálltával már készülnünk kell a következő repülőútra. Éjszaka kibuszozunk tehát a reptérre, ahol tizenvalahány fős csoportunkat befogadja gyomrába a Moszkvába tartó, de több helyütt leszálló gép. Mi az első megállóig megyünk — Aktyubinszkig. Ez is majd három óráig tart. De még mindig Kazahsztán területén vagyunk. Kissé elébe mentünk a virradatnak, leszállás közben már jól lehetett érzékelni a végtelen pusztaság fényekkel delejes horizontjait. Sztyeppéi légikikötő, mormolom magamban, s eszembe jutnak az öt év előtti mongóliai utazás kavicsos leszállópályái. Most szabály- szerű betont érünk, a felirat itt is kétnyelvű; Aktübe —adja tudtomra a kazak változat, s ez, mint megtudom, annyit tesz magyarul: fehér halom. A név nyilván arra a kisebb földrajzi képződményre utal, ahol a város első házai — különben csak alig több mint száz évvel ezelőtt — kezdtek épülni. De ezekből az épületekből mára nem sok maradhatott fenn, a város, mely megyeszékhely — 200 ezer lakosával Miskolc-méretű — egy kolosszális lakótelepre emlékeztet. Ideje, hogy eláruljam az ünnepi alkalmat, s egyben közép-ázsiai apropóját: 30 évvel ezelőtt, tehát 1954-ben kezdődött a szűzföldek meghódítása. A szűzföldet jelentő orosz szó, a celina, ekkor vált világszerte ismertté. Maga a grandiózus program pedig a lelkesüItség, a kétely, sőt olykor a gúnyolódás kiváltója. De a kazak szűzföldek meghódítása mégiscsak elkezdődött, s mára a legodaadóbb hívei sem állítják, hogy közel jár a befejezéshez. Csoportunk egyetlen szűzföldi megyébe látogatott el. (Más csoportok a többi megyében tettek hasonló kirándulást.) Úgy is, mint Bács-Kiskun lakóját, egyszerre érdekelni kezd, milyen is errefelé egy megye. És ekkor megint a méretekkel kell ,,meg- küzdenem” ... A megyének 630 ezer lakosa van, nagyjából annyi, mint egy-egy népesebb magyarországi megyének. Ha csak a nagyobb településeket számítjuk, van benne hét város és három város jellegű falu. Még mindig gyanútlan vagyok, hiszen ezek az adatok szinte egybeesnek az itthoni településszerkezeti jellemzőkkel. Abban sincsen semmi elképesztő, hogy a lakosságnak több mint a fele városban él. Hanem a megye területe, amely másfél híján 300 ezer négyzetkilométer, vagyis nem egészen 30 millió hektár. Hazánk területének majdnem a három és félszerese! Könnyű kiszámolni, hogy egy négyzetkilométerre nagyjából két ember jut. Ez persze csak statisztikai átlag, melynek a valóságos eloszláshoz itt azután tényleg nincs semmi köze. Már a szűzföldi program első négy esztendejében több mint másfél millió hektár földet törtek fel. Mára a szovhozok száma 107-re, a kolhozoké 44-re növekedett. Átlagosan 180 ezer hektárból áll egy-egy nagygazdaság területe. Mindez azt jelenti, hogy a nomád állattartás egyeduralma ezen a vidéken mindössze csak három évtizeddel ezelőtt tört meg. A szántóföldi növénytermesztésnek csakúgy nincsenek több évezredes hagyományai, mint a letelepült életformának. Humuszban szegény az itteni talaj, az éghajlati adottság mostoha. Mindezek tükrében kell nagyra értékelnünk az évi másfél millió tonnás gabonatermést. 1981-ben rekordtermés volt, akkor a több éves átlagnak a másfélszeresét takarították be. Egyébként is nem egy, hanem számos tényező függvénye, hogy melyik terméshozam számít nagynak, melyik kicsinek. Említettem az imént, hogy a lakosság nagyobbik fele városlakó, s ezek nyilván nem mezőgazdaságból élnek, de a kisebb hányadból is csak töredék foglalkozik gabonatermesztéssel. Ne feledjük, továbbra is ott vannak a mérhetetlen kiterjedésű legelők, pásztorokkal, nyájakkal, jurtákkal. Még teve is található a megyében, ötezret megközelítő létszámban. Nem lehet véletlen az sem, hogy Aktyu- binszkban rendezik meg a szovjet pásztorkongresszust, de tán még az sem, hogy az 4
