Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - MŰHELY - Bernáth Béla: Népköltészetünk úgynevezett szimbolikájáról

rése, s itt kell megjegyeznem, hogy az egyébként tótágast álló „ház”-zal, a nő altestével szemben, melynek, mint láttuk, alul a kéménye van, újabb elképzelés lehet az olyan, melynél alul ajtó van.

Duplán hármazó kezdés is akad: „Tej, túró, tejfel, / Duna, Tisza, tenger; / Ezért a szép barna lányért [vagy „azé a kis bolondságé”] / Majd meghal az ember.” Nem lehetetlen, hogy a „szép barna [itt = fekete] lány” azonos a „fekete szemű menyecské”- vel s „azzal a kis bolondsággal”. Egyébként a Duna, Tisza, tenger, mint láttuk, szintén a női nemi részt képviselik, miként a tej, túró, tejfel is.

Eléggé messze elkalandoztunk a „hüvelyesek”-től, de a hármazó kezdés, melynek minden tagja más-más szóval, de ugyanazt jelképezi, vitt el bennünket a „bab, borsó, lencsé”-től.

A XVI. században, s még jóval azután is, egészen a XIX. századig, nemcsak a nép ismerte e képnyelvet, hanem a vezető osztályok is, bár írott emlékekben ritkán találkozunk vele, legfeljebb nőcsúfoló versekben, paskvilusokban. Balassi Bálint azonban a lengyel kurtizánhoz írt latrikánus versében ezzel a nyelvvel él, mit a hármazó kezdet is bizonyít: „Friss szép fejér póka, / Édes szűrő móka, / Porcogós Annóka”. Eleve valószínű, hogy mind a három sor ugyanazt jelképezi, jóllehet csak az utolsó kettőről tudjuk ezt minden kétségen kívül bizonyítani. A póka minden bizonnyal pulyka, tudjuk, hogy a női nemi szervet nevezhetik valamilyen madárnak (Id. előbb rigó). Megerősíti ezt a tréfás mesekezdésekben előforduló „az óperencián túl egy p . . . pillantással” (a „szem” pillog!) szinonimája: „az óperencián túl kilenc pulykapittyentéssel”19. A „friss, szép” jelzőbokor is erről árulkodik, a „friss” erősen emlékeztet a „frissen csinált peckecské”-re, s a „friss menyecské”-re: „kendermorzsa, friss menyecske, csókold, akit szeretsz.” A „fehér” jelző is illik a pulykához, egyébként a menyecskebab is fehérvolt, csak a csírájánál fekete folttal. Vő. még: „Fehér p ... mint a hó, / Szőke legénynek való”.

Az „édes szőrű móka” népi „édes” jelzője is arra a mókusra céloz, melyről a huncut népdal így szól: „Egyszer két lány nagy fittyre, / Kimentek a kenderbe. / Nézték egymás mókusát, / Pedrették a bajuszát.” E „mókus” is azonos a menyecskével: „Happ, mókuska, mókuska, / Vékony karcsú Mariska”, akit itt Mariskának hívnak. A „happ” vagy hopp) felszólítás arra az ugrásra, mely a clitoris jellemzője, ezért mondják a nemi vágytól elfogott nőre, hogy „ugrik a pigéje”. Ez a pige vagy bige egyaránt jelenti a kisfiú hímvesszőjét és a nő csiklóját. Az angol szlengben is a bún ’mókus és cunnus’, és a móka alakváltozatra is van adatunk a Miska névvel kapcsolatban. Ez, mint a Buliás Miska is tanúsította, jelentheti a férfitagot, de ugyanakkor ostobát is, mint maga a fasz szó (Id. TESz). A népmesékben is együgyű a Miska (Együgyű Miska, Hók és Mihók), s az együgyű, gyámoltalan embert egyaránt nevezik p... amiskának, fésűmiskának, galuskamihóknakés mókamihóknak, melyeknek előtagja ugyanazt jelenti, amit az elsőé20. A fésű latin pecten és görög kteisz neve is ezt jelenti, a galuskához vessük össze a „Pista, pislog a galuska” csúfolót és a „Kályha vállán a p . . . Szemét pislogtatja” mondókát, valamint a galuska ’pofon’ jelentését, egy „majd adok én neked galuskát” fenyegetésből (vő. német Fotze ’vulva és pofon’). így a mókamihók mókája is ,vulva’ jelentésű s azonos a mókussal.

A „porcogós Annóka” szintén a clitoris-cunnus, s bár a lengyel lányt Hanuskának hívták, a „porcogós” jelző kétségtelenné teszi értelmezésünket. A női és férfi nemi szervnek ugyanis gyakori jelzője a porcogós. Az angol szlengben a gristle ’porcogó’ egyenesen a férfitagot jelenti, magyar adatunk van viszont a nő porcogójára. Egy 1717-es boszorkányperben megállapítja a hóhér, hogy Nyitrainénak „a porcogója alatt vagyon valamely fejér bélyeg”.21 Ismeretes, hogy ezt az ördög nyomta bélyeget rendszerint a női szemérem környékén szokták „megtalálni”. A porcogó itt nyilvánvalóan a clito74