Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - Rásonyi László: Török eredetű magyar személynevek

Búcsúk: ’-fél; pisze’ 1221. kipcsaki vszleg kun (KÖA)

Bulak: ’fehérrel tarkáit ló’. Kartuk törzs neve, amely 680 után az

onogur-bolgárokkal szimbiózisban Erdélyben is szerepet játszik. A név Anonymusnál és Kézainál Blak alakban fordul elő. A baskírban és kazakban személynévként is használatos volt. (Rásonyi: Hidak a Dunán)

Buzgan: ’buzogány’. Előbb kun személy, majd település neve, (1333,

1423) (KÖA)

Csaba: ’ajándék’ 1367-ben kun Csoba (KÖA)

Csákon: ’csákány’ 1393-ban kun személynév (L. V. névcsop.)

Csik: ’határvidék’ (L. V. névcsop.)

Csolpan: ’esthajnalcsillag’ (L. VI. névcsop. — v. ö. Tört. étim. szótár I.)

Debreszün: ’mozogjon’. Valószínűleg kun név, bár a szót kezdő D —

a kunban meggondolást igényel. Egyébként már a középkorban jelentős település neve lett: Debrecen. (KÖA) Dengiz, Deniz: ’tenger’ — Attila egyik fia.

Dcrman: ’állás’ (A hun és besenyő Turman-ból. — KÖA)

Igsa, Jigsa: ’magas méltóságú’. Onogur eredetű árpádházi fejedelmünk

Géza (Honf. m. kial.)

Inak: ’pompás; szép; miniszter’. A török nyelvek többségében

főméltóságot jelent, nálunk kun névként is előfordult, sőt 1282-ben mint kun településnév is szerepelt: Inaktelke (ÁTSz) Ináncs: ’hit, bizalom’ 1283. Abaúj megyében kun sz.név és falunév.

(ÁTSz)

Itek: ’kutyácska’ 1292-ben említett kun neve. (ATSz)

Kaplan, Kaplony: ’tigris, párduc’. Régi magyar nemzetség neve. (ÁTSz)

Karacsa: ’feketés’ 1469. Kolozs megyei kun kenéz. (KÖA)

Korcsa: ’sólyom, héja’ (ÁTSz)

Karszak: ’sivatagi róka’. Gyakori kun sz.név és Karcag város neve.

Kanal: ’fekete sas’. A kunságban helynév és Rasideddin szerint az

egyik oguz törzs ongunja volt.

Kocsobur: Besenyő sz.név, 1222-ből. A kocsu = átölelni ige származéka.

Kolbász: ’seregszárnyat győzz le!’. A XIII. szd. végén élt kun neve.

(ÁTSz)

Kongur: ’pejló’. A karcagi anyakönyvekben ma is létező családnév.

Köten: ’segg - Á magyar krónikákban: „Kuthen Comanorum rex”

Óvónév. (KÖA)

Kur-duk és Kur-man: Kur = ’fölállítani’ és ’berendezni’ XIV. szd. eleji kun sz.

nevek. (KÖA)

Küszemis: ’a vágyott’. Ma Köszömös-ként fordul elő Karcagon.

Monor: ’köd’ (A tatár, kun, kazak Monar-ból.) Mint sz.név, 1399-ben

szerepel egy Zsigmond-kori Oklevéltárban.

Oldamur: ’csaló’ (Aldamur-ból.) Köten vezér egyik fia volt. (ÁTSz)

Más vélemény szerint talán az Eltemir ( = ’birodalom — vas’) név mélyhangú változata.

Ond: az On = ’tiz’ kicsinyítő-képzős alakja. A honfoglaló hét

vezér egyike, de 1266-ban kun sz.névként is előfordul. (ÁTSz)

Otuz: ’harminc’ 1252. sz.név. (ÁTSz)

83