Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)

Clark megjött. Néhány nap múlva megkezdhetjük a híd építését. A gőzhajók már közlekednek Pest és Bécs között, de le kell jutniuk hajóinknak a Fekete-tengerig, s még nem hajózható az Al-Duna. . . A Duna szabályozása után következik a Tiszáé. Azután a vasút. Gőzmalom, gyárak, színházak, iskolák, egyetemek. (Elmosolyodik.) Egy vajkai nemes mondta tegnap, amikor bemutatták: Most már nyugodtan meghalhatok, mert láttam Széchenyi Istvánt. Ki ily nagynak tűnik — gyarló ember létére — az egyszerű emberek szemében, az legyen méltó ahhoz, akinek látják. A szeretetük, hitük nélkül úgy elgyámoltalanodnék, annyira tehetetlenné válnék. Erős támasz számomra szeretetük, hitük. Nagyon erősnek kell lennem, hogy méltóvá válhassak terveimhez. Hát kell embertársaim szeretete és hite erősítőül. Szégyelljem? Hiszen értük élek, magamat adom cserébe szeretetükért, hitükért. És vissza sohasem élek szeretetükkel és hitükkel. (Ellágyul.) Hitük, szeretetük melegében érzem, hogy érdemes volt elkezdeni, érdemes folytatni. És remény tölt el, hogy lesz erőnk befejezni — népek csodájára járnak majd nagy, fenséges alkotásunknak.

Feláll.

Megyek a megyei közgyűlésre, onnan a hídhoz, onnan az Akadémiára, utána felkészülni egy újabb al-dunai útra. Aztán cikket kell írnom az új nemeti játékszín ügyében. Vajon ha fizetségért tenném, képes lennék-e ennyit végezni? Már rég összeestem volna a vállamra vett terhek súlya alatt. Szívósságom, erőm titka? Művemnek tekintem a leendő országot, mint a költő a verést, a drámaíró a drámáját. (Lehajtja fejét.) Ne bocsásd meg nekem, népem, ha Épületünk, melynek alapját leraktam — a végzet sújtása által, vagy önhibánkból — reád omolna.

Sötét, majd függöny.

(Folytatása a következő számban)

RATKÓ JÓZSEF

32