Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Győri László: Őszi kert, Pálmafa, Szerelmesek, Tollpihék (versek)
GYŐRI LÁSZLÓ ŐSZI KERT A SZILVA Kékül, egyre kékül, törtet az ághegyeken, elszállna, de végül lezuhan férgesen. A SZŐLŐ Zöld levél harmatán ámul el őszig a szem, míg a fürt fürt után ki nem tör fényesen. A BIRS A bulldog homloka ő: tömören, zömökén koppán majd nagymama szekrényén dühösen. A TOLVAJ Remegő, vihogó a teli kert közepén. Bice csősz a fogó, node, ki vagyok én? PÁLMAFA Babakocsin a pálmafát viszik, a nyurga kisbabát. Viszik, akár a torzszülött sarjat a riadt Driopé a Mindent, a szépszavú Pánt a rengeteg mélye felé vitte, kecskebak-magzatát. Babakocsin a kisbabát viszik, a nyurga pálmafát. Tereken, nyiladékon át viszik, viszik a pálmafát. Zörög az út, a kő zörög, zúg a meztelen pléhkerék. Ki viszi itt a szégyenét, ki titkolja a pálmafát? Ki veri föl az éjszakát, ki szökteti a kisdedét? 33
