Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Sulyok Katalin: Egy kudarc története
goznod, Erzsi! A Sánta Kovácsék felesbe ideadnák a háztájijukat, már megbeszéltem velük. Vehetnénk még egy tehenet. Tizenöt hízóra kötnénk szerződést. A házépítésben is jobban tudnál segíteni. Hogyha egyszer ez a rohadt állam így megkülönbözteti a lakosait, legalább nektek legyen eszetek! Épp olyan melósok vagytok, mint akik városon laknak, nektek mégse jár semmi. Nektek nem adnak harmincezer forintot egy gyerekszülésért; sokkal kevesebb kölcsönt kaptok még az OTP-től is. Nekik ingyen ad lakást, titeket meg le se szar. Hát ha ilyen rohadtul kiszúrnak a falun lakókkal, akkor legalább ti húzzátok ki belőlük, ami nektek jár!” Erzsikét nem kecsegteti az „ingyen pénz”. Erzsiké, ha nagyvárosban születik, ahol kormányhatározatként felkarolják a munkásszülők tehetséges gyerekeit; vagy falun születik ugyan, de értelmiségi családból, ma valamelyik műszaki egyetem harmad-negyedéves hallgatója. Mert Erzsiké tehetséges volt már kisiskolás korában is. Harmadik oszályosként már nyolcadikos nővére matematika—fizika házi feladatát ő csinálta. De hiába volt tehetséges... K. községben hétgyermekes téesztag családjába született, nyolcadiknak. S ez a téesz-tag ráadásul szerette az italt (már öt éve nem szereti, elvitte a mája). Hogy a család éhen ne haljon, a gyerekek a nyolcadik osztály elvégzése után (ami gyakoribb volt: helyett) elmentek dolgozni. A legkisebbnek — Erzsikének — dolgozó testvérei segítségével megadatott, hogy tovább tanuljon. No, nem gimnáziumban, ahová vágyott, hogy majd mérnök lehessen, hanem szakmunkásképzőben, ahová anyja engedte.„így csak három év, és máris önálló kereseted lesz!” Erzsiké elvégezte a szakmunkásképzőt, s nyomban beiratkozott a gimnáziumba. Idén volt harmadikos. A szerelem-házasság a terveibe eddig még nem szólt bele. Gyuszi, mint munkahelye (nem függetlenített) KISZ-titkára, támogatja továbbtanulási tervét. Igaz, anyjával legalább egyszer egy héten összevész. Mert nehéz kivédeni az anyja támadását. „Mérnök naccságát csinálsz belőle, aztán majd szarik a fejedre!” Gyuszi, legalábbis egyelőre, még nem hallgat az anyjára. Erzsiké pedig szorgalmasan szedi az antibébi tablettát. Nem így Piroska. Ő kapva-kap anyja tanításán. Másfél éves a lánya, és hogy „két gyerek után kapjátok a pénzt” már következő anyaságára készül. Illetve, nem is ő, hanem ... Egy hónapja, amióta anyja eldöntötte, hogy jöjjön a gyerek, Jóskát mentesítik a szombati munka alól. Hogy „jó erőben legyen”. * * % — Nem fáradt? — kérdem Erzsikét este, amikor hazafelé ballagunk a kukoricásból. — Nagyon — mondja halkan, és hozzáteszi — pedig még csak szerda van! Máskor csak péntekre szoktam elfáradni, de nagy a hajtás odabent, két hétig nem volt anyag, álltunk, most viszont be kell hozni az elmaradást. Jó volna, ha holnap szombat lenne. — Miért, szombaton mit csinál? — Ezen a héten szabad szombatosok leszünk. — És mit fog csinálni? — Délelőtt a főzésnél segítek, ha kell, elszaladok a boltba. Levágok két csirkét, vagy megnyúzok két nyulat. Ebédhez megterítek. Ebéd után tanulok, este tévét nézek. — Nyáron nem kell tanulni! — Én előre tanulok. Már megvannak a negyedikes könyveim. — A vasárnapja hogyan telik? — Délelőtt kivasalom azt a ruhát, amit Piroska csütörtökön kimosott. Az egész családét. — Van mosógépük? 54
