Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Hartaiak munkaközpontú életvitele
végén vállalnak közös munkát. Az „ipari forradalom” tehát szociális téren is végbement a hartai mezőgazdaságban. Ám csak látszat szerint; a munkaidő rövidülése kísértetiesen összhangban van azzal a programmal, mely azt célozza, hogy a háztáji a szövetkezeti gazdálkodás integráns része legyen. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a tagság a korábbihoz képest aktivizálja magát a háztájiban, azaz intenzív munkát fektet be ebbe a szektorba. Intenzívet a szónak a minőségi értelmében, tehát nemcsak a kukoricát, de a 200 négyszögölön kimért fűszerpaprikát és a 300 négyszögöles hagymát sem kell feltétlenül kapálnia — a gyomirtást elvégzik a vegyszerek —, a „csúcsidőszak” inkább a betakarításkor mutatkozik. Épp ezért is maximálták 200 négyszögölben a háztájiban termesztett fűszernövények területét, mondván, hogy a közös munka rovására semmilyen körülmények között nem mehet a háztáji. Továbbá: mindenki csak a saját és a családja munkaerejének a befektetésével végezheti el a háztáji teendőket, a bérmunkások félfogadását a gazdaság vezetése nem „díjazza”. Legújabban a kocaakció azonban felszította a vállalkozó kedvet, s a kezdeményezés nem várt sikereket ért el. Még 60 év körüli emberek is akadnak, akik fiaztató építésébe kezdtek. Mindamellett idekívánkozik, hogy a háztáji a szorgalmazás ellenére sem kényszerpálya, tehát nem kötelező sem fűszernövényeket, sem anyadisznót vállalni. A tag ez esetben is megkapja a 25 mázsa morzsolt tengerit, ha igényli, dara formájában. De az életerős hartaiak ennyivel természetesen nem elégednek meg. Az idő tájt, amikor a közös végképp felszámolta a közös területen a fűszernövények termesztését, ugrásszerűen megnövekedett a háztáji áruértékesítés. 1976-ban ez öt és fél millió, 1977-ben már csaknem tízmillió forintot tett ki. 82-re pedig a 20 milliót meghaladta. Olybá tetszik azonban, hogy a háztáji növekedésnek vannak határai; a közös legújabban arra is gondolt, hogy szőlőültetvényt ad ki a tagságnak több évi bérletre, a jelentkezés azonban gyérnek mutatkozik. * ❖ * Lassanként annak is tíz éve már, hogy az utolsó hartai tanyák helyét felszántották a szövetkezet traktorai. A szövetkezet térhódítása után errefelé megszűnt a tanyasi világ, a tanyasi gazdálkodás létalapja is — nem úgy, mint a Duna—Tisza közének homokvidékein —, s természetes, hogy már a 60-as években mindenki a faluban igyekezett megkapaszkodni. Akik pedig addig is bent laktak, végre arra is gondolhattak, hogy lakáskörülményeiket fejlesszék, csinosítsák, komfortosítsák. A faluképet máig uralják a hagyományos hartai házak — masszív és tágas építmények ezek —, belső elrendezésük azonban már nem nagyon emlékeztet a régire. Sokukhoz, már amennyire és ahol a keskeny porták engedték, toldottak is egy-egy szárnyat, főleg ott, ahol több nemzedék húzódik meg egy fedél alatt. Ezek száma azonban rohamosan csökken. A tágas, illetve megtágított házak azonban maradnak, többnyire félig-meddig lakottan. A berendezés változása még szembetűnőbb, mint az elrendezésé. Már jóideje nem újdonság a fürdőszoba, s rohamosan hódít a központi fűtés is. Gyakori a Siesta-gáz- kályhák beszerzése is, Jugoszláviából. A hűtőládákat pedig — ezek száma is szaporodóban van — az NSZK-ból hozzák. Fél Európát hajlandók bejárni tehát a civilizációs komfort előteremtése érdekében. Drágák a házhelyek Hartán, áraik vetekszenek a vidéki városokban kínáltakéval. De nincs olyan, amelyik gazdára ne találna. Elkel az is, amelyiken régi, roskatag ház található — 2—300 ezer forintért. Hogy azután az új tulajdonos felépítse az emeletes 48
