Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Bisztray Ádám: Teljesületlen hiteim, Befalazott ablak, Elég a a leghosszabb utcában (versek)

BISZTRAY ÁDÁM

TEUESÜLETLEN HITEIM

Teljesületlen hiteim emésztenek, viaskodom velük, amit enyéim akartak, zászlóul hordoztak, felejtik, én emlékezem, helyettük tudom, kiáltok, véreztek érte, sanyarún éltek, nem látszik a seb, nem hallják szavam, eszelősnek hisznek, uram.

Jó nekik, ha lehet jó a felejtés, hűtlen idő, az új lélek, megindul a homok, éles esője a veteményt elveri, parázs az, csomót hagy sűrűn enyéim arcán s homlokán, mint a himlő, nem tudják, miért van, szeplős a tükör vagy szemük hibás, nem értik szavam, hitetlennek hisznek, uram.

Szárnyas, verő homoknak, rőt sáskának szünetlen szél segít, ki volna, aki fújja iszonyú tüdejéből mindeneket laza és felgyűlt tornyai alá temetni élve, mondd, ki lehet, ős-ellenséged hagyod terjeszkedni az éj bal felén, kerülik szavam, magányosnak hisznek, uram.

Almukban is egy piacon kereskednek, fogukon aranynak próbája, most táncolnak síp, hegedű mellett kapatoson, idegent behívnak, most az üstököst félik, fegyver idejét, látni nem való ostort, és szűk udvarukon zúgnak, mint rajzáskor repülő, nagy fekete hangya, nevetik szavam, szelídnek s gyávának hisznek, uram.

BEFALAZOTT ABLAK

Húsvéti gyep növését őrződ ujjad hegyén, éhes madárnak erdőn enni adsz.

Visszaadom, amit kaptam tőled, köntösük legyen, házuk s kenyerük.

Megolvastad-é, mielőtt becsuktad lángoló szemed, mért kiáltanak, nézz sebeikre.

írásuk áttűnik az új köveken, befalazott ablak, téglával berakott kapu.

35