Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
akik a híd ügyét akadályozzák. Nincs ember Pesten és Budán, kinek az a híd nem lesz hasznára, és mégis akadnak akadályozók. Főként az aggodalmaskodók. Hogy miért lánchíd, és hogy mennyibe kerül? És a haszonlesők, kik máris reszketnek, hogy nem az övék lesz a hídvám egész jövedelme. Remélem, sor se kerül hídvámra! Ha önkéntes adózással megoldható lenne! Önkéntes adózás? Egyre kevésbé hiszek a megvalósulásában. Elsötétedik, majd kivilágosodik a szín. Egy év telt el. Izgatottan szalad be a színre. Óriási sikere a könyvemnek! Pedig elriasztóbb címet ki sem találhattam volna: Hitel. Sokan neveznek a magyarság Megváltójának! Magyar politikus a népszerűségnek ilyen magas csúcsára még nem jutott fel! Senki sem közömbös. Senki sem közömbös! Vagy szeretnek, vagy gyűlölnek. Ez annyit jelent: értelmesen élek! Gazdasági életünk húsz év múlvavirágzóbb lesz, mint az ausztriai. Budapest huszonöt-harminc év múlva elhomályosítja Bécset! Ismét elfoglaljuk helyünket Európa jelentős nemzetei között! Csak nem elbizakodni. A következő országgyűlésen törvénybe kell iktatnunk az általános adókötelezettséget! Ezt előkészíteni! És a törvény előtti egyenlőséget! E kettőtől függ, gyorsan fogunk-e haladni, vagy csak cammogni, vagy megállni, vagy visszafelé haladni, mert ezeknek hiánya végzetes lehet fejlődésünkre! (Rövid szünet, majd csendesebben.) Kiváltságos vagyok, tehát jogom van erélyesen fellépni a kiváltságok ellen. (Szünet.) Könyvem visszhangja bizonyára ezért jó. (Elkomorodik.) Nem maradnak el a támadások sem. Ellenségeim még magukhoz sem térhettek. Most rendezik csatasoraikat. (Hosszabb szünet, majd csüggedten.) Könyvemet hazánk asszonyainak ajánlottam, de úgy tűnik, egyelőre csak Crescence olvasta nagyasszonyaink közül. Igaz, hogy az ő véleménye a legértékesebb számomra. De vajon el fogják-e olvasni azok, akikre hatni akarok, akik miatt megírtam? A közömbösök, a hitetlenek, a tudatlanok. Unalmasnak fogják találni. Az első tíz oldal után le fogják tenni. Nagy hibája a könyvnek, hogy nem célratörő, nem tömör. Zavaros. Nem fogják megérteni. Még legalább tízszer át kellett volna dolgoznom. A szó művészei is ki fognak gúnyolni. Joggal. (Ingerülten felnevet.) Cenket önálló államnak nyilvánítom, és ott megvalósítom a könyvemben elképzelt világot. (Szünet.) Ó, nem úszom meg azzal, hogy elhallgatják könyvemet azok, akik megtámadva vagy sértve érzik magukat. Drescher cenzor bizonyára nem véletlenül üzente, hogy fél, kenyerébe kerülhet a könyv engedélyeztetése. Már megfenyegették volna? Lehet, hogy betiltják? Tiltsák be! Legalább írok egy jobbat, hatásosabbat. Sötét. A felerősödő fényben az íróasztal mögött ül. Néhány hét telt el. Leveleket olvasgat. Derűsen. Olyanok is írnak levelet válaszul a könyvemre, akiknek a hírét sem hallottam. Mágnások, nemesek, polgárok, sőt jobbágyok is. Mégis csak nagy a hatása! Alábecsültem. Sokan nem értik, hogyan lehetséges, hogy nem tiltották be. S végre megszólaltak alamuszibb ellenségeim is. Állítólag Tolna megyében a nemesség máglyán elégette. Nem hiszem, de büszke volnék rá. (Felnevet.) Estélyekre viszont elfelejtenek meghívni, mióta a könyv megjelent. Jól van. Csak fájjon annak, aki megérdemli. Teleki Ádám rámtámadott: Gyalázod hazádat! (Ismét felnevet.) A könyveimmel megint nőtt a súlyom az udvarnál. Most már főispáni székkel kenyereznének le! Metternich megint atyáskodott. Hogy hiszi, hogy jót akartam, s nehogy azt higgyem, hogy a kormány fél a világosságtól, csak a tűztől fél, melyet fellobanthat egy olyan jószándékkal megírt könyv, mint az enyém: mert a jót türelmetlen hangon követelem, és mert beleavatkozom a kormány dolgába: tervezem helyette a jövőt, s ezzel tekintélyét rombolom. Helyettük tervezem a jövőt? Megsemmisülést terveztek ők nekünk, nem mást. Metternich egyébként részvétét fejezte ki abból az alkalomból, hogy a könyv sokat ártott népszerűségemnek. Aztán megint aggódott értünk néhány mondat erejéig, ismét 20
