Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)

jóindulatáról biztosított, de ez utóbbira ráfizetett. Próbáját kértem jóindulatának: legyen tagja a pesti kaszinónak. Meggondolatlanul elfogadta. Most már hivatkozhatunk rá, és a spicliket bátrabban kiseprú'zhetjük.Tudjuk ám, hogy kik. Az áldott jó Drescher jóindulatának köszönhetően. Utánanézett a megfelelő helyen, kik a besúgók a kaszinó tagjai közül, s a névsorukat nekem átadta. Lesz nagy rovarirtás. (Rövid szünet, majd lelkendezve). Több pesti polgár és Pest vármegyei nemes írja, hogy a köny­vem megerősítette meggyőződésében, hogy a hídért érdemes önkéntes adót meg­ajánlani! Mégsem lehet az a könyv olyan rettenetesen rosszul megírva. Mágnások — nem a barátaim, olyanok, akikkel sosem beszélgettem — írják, hogy a könyvem meggyőzte őket arról, hogy a jobbágyrendszert és az ősiség törvényét el kell törölni, mert gátolják az ország gazdasági fejlődését. (Felemel egy levelet, beleolvas, nevet.) Ez aztán kemény kritika. Furcsállom is, hogy nem estem tőle búskomorságba. (Idézi.) „Félig elolvastam ezt a rettenetes könyvet — s csak azután égettem el.” (Keresgél a levelek között.) Ó, van itt más hangvételű levél is. íme: „Olyan okos könyv, hogy nem írhatta Széchenyi István.” (Jóízűen kacag.) És most már az asszonyok is nyilatkozzanak. No, nem éppen úgy, mint Crescence. Esterházy Zsófia kifakadása a leggyönyörűbb: „Legalább ne a nőknek ajánlotta volna ezt a felforgató könyvet.” (Nagyon komolyan.) Dessewffy József pedig megtisztel azzal, hogy könyvet ír a könyvem mellé. Köszönettel fogadom, s majd válaszolok neki egy újabb könyvben. Remélem, az jobban sikerül, mint a Hitel. Összeszedi a leveleket, beteszi őket egy fiókba. Újabb levélköteget vesz ki: tétovázik, majd visszateszi. Szomorúan. Caroline levelei. Csak most értem meg őket. Caroline számára én olyan fontos lehettem, amilyen fontos számomra most Crescence. Crescence számomra most a női nem. O a magánéletem. O az én Laurám. S hogy kigúnyoltam Petrarcát Laurájáért! Elsötétül, majd kivilágosodik a szín. Két év telt el. Dreűsen jön be. A Dessewffy József könyvére írt válaszkönyvemet már vásárolják. Úgy érzem, jobb mint a Hitel. Világosabb. Hatásosabb is. (Felnevet.) Nem lehet véletlen, hogy Vi­lágnak neveztem el. (Rövid szünet, majd határozottan.) Még nagyobb súllyal kell jelen lennem a politikai életben, mint eddig, hogy írásban kifejtett gondolataimat senki se fordíthassa valóságos elképzeléseim ellen! Hogy befolyásom nőjön, ezután nemcsak az orsszággyűléseken veszek részt, hanem mint Pest választott polgára, a Pest megyei közgyűléseken is, mert Pest a hangadó megye. (Gondterhelten töpreng.) A birodalmi kormány most nincs olyan helyzetben, hogy akadályozni tudná fejlődé­sünket, erősödésünket. És minél erősebbek leszünk, annál kevesebb a valószínűsége, hogy velünk szemben előnyösebb helyzetbe kerülhet. (Rövid szünet, majd vidáman.) Andrássy mily feldúltan rohant hozzám! Hogy könyvem égő fáklya, melyet sem elol­tani, sem szabályozni nem lehet! Átkozott engem és a cenzort. Én a békességet hirde­tem, védekeztem. Te nem békességet hirdetel, te békefeltételeket diktálsz! így. Jó, hogy a császár és Metternich nem az Andrássy szemével olvasták. Vajon ki fordította le a császárnak és Metternichnek németre? A császár gyengén, Metternich egyáltalán nem tud magyarul. (Ingerülten felnevet.) Terjesztik, hogy a cenzort lefizettem: engedje át könyveimet. Annyi ebből az igaz, hogy megjutalmaztam, és megfogadtam, hogy élethossziglan járadékot fizetek neki, ha miattam elveszíti állását. Találgatnak? Vagy elfecsegte? (Rövid szünet, majd elgondolkozik.) Senkinek nem árultam még el, hogy ír­tam egy, az eddigieknél sokkal határozottabb hangvételű könyvet. Mert eljött az ideje, hogy végre kimondjuk legfontosabb gondjainkat, felvessük legégetőbb kérdéseinket. Mi legyen a címe? Nem tudok címet adni. Stádium? Nem túl rideg? Hát jobb híján. . . Megjelenése előtt senki se hívhassa fel rá Metternich figyelmét. Az az érzésem, ebben végre tömören, célratörően fogalmazok. És határozottan leszögezem benne a magyar 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom