Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
művelői iránt, irodalmi életünk elsatnyul. (Szünet.) Fél évszázad múlva Magyarország legalább olyan erős lesz, mint Mátyás korában — ha megtanulunk politizálni; ha nem követünk el végzetes hibákat. Könyveket írok, újságcikkeket. Kifejtem nézeteimet arról, mit kell azonnal megreformálni Magyarországon. A magyar gazdálkodó nemesség meggazdagodásának útjában a legfőbb akadályt saját kiváltságai képezik. Például az, hogy kölcsönt nem vehet fel gazdasága fellendítésére, mert birtoka az ősiség „szent” törvénye szerint akkor sem cserélhet gazdát, ha netán éppen csődbe jutna. Vehetne fel kölcsönt, de mert birtoka nem jelent biztosítékot arra, hogy a kölcsönző visszakapja pénzét, mégsem kölcsönözhet. Nincs számára hitel, mert törvényes úton nem kötelezhető fizetésre —védi az ősiség átkozott törvénye. (Rövid szünet; vidáman.) Mindig azt hittem, hogy két dologra képtelen vagyok; az egyik; hűségesnek lenni a szerelemben; a másik: hivatásos szinten politizálni. S lám, most csak két dolgot tartok fontosnak; Crescence szerelmét és nemzetem újjászületését. Milyen hibásan ítéltem meg magam! (Szünet, majd kedélyesen.) A Metternichhel folytatott beszélgetéseim nem viselnek meg. Egyetlen dologra nagyon kell vigyáznom: a szolgát egy pillanatra sem szabad megjátszanom: méltó ellenfélnek kell elfogadtatnom magam. A szolgába a hatalom birtokosai belerúgnak, a méltó ellenfelet megpróbálják meggyőzni, megfélemlíteni — de akarva-akaratlan tisztelik is. Egy szolgának — akármilyen magas rangúnak, miniszternek is — megtilthatja a császár vagy Metternich, hogy Angliába utazzon demokráciát és gazdasági életet tanulmányozni, nekem nem tilthatják meg: a méltó ellenfelet kockázatos ennyire megalázni. (Szünet.) Úgy hiszem, a Metternichhel való tárgyalásaim hasznosak. Kölcsönösen fel akarjuk egymást használni, tehát legalább olyan ravasznak kell lennem, amilyen ő. (Továbbra is kedélyesen.) Plebejus vagy arisztokrata vonásom-e; nem hat meg, hogy a császárral vagy a birodalmi kancellárral egyenrangú félként tárgyalhatok? Nem érzem annyiszor és annyi alkalommal hangoztatott felsőbbrendűségüket. Szánalomra méltó emberkék ők is — Isten kényelméből egyelőre legszerencsésebbek ebben a birodalomban. Egy okos nagycenki parasztember és Ferenc császár vagy Metternich? Egyformán tisztelem őket. Egyébként nem baj, ha Metternichék erőltetik az abszolutizmust. Szabadságvágyunkat, törvényeinkért, alkotmányunkért való harckészségünket erősítik vele. A szín előterébe jön: vidáman. Vásároltam egy hóhérpallost, mellyel 154 embert végeztek ki. Fel fogom függeszteni hálószobám falára. Meg kell szoknom a látványát, hogy ha netalán majd egy még használatban levő párjával találkozása lészen nyakamnak, méltóságomat meg tudjam őrizni. (Töpreng.) Önkény áldozataként? Vagy forradalom áldozataként? (Hosszabb szünet.) Fáradt vagyok, ideje lefeküdnöm. Megfordul, leveti egyenruhája kabátját. Az uniformis ma volt rajtam utoljára. (Meglóbálja a kabátot.) Tegyem el emlékbe? . .. Nincs miért. Sötét, majd függöny. II. FELVONÁS íróasztala mellett ül, egy könyvet lapozgat. Ledobja az asztalra. Nem vagyok különösebben büszke a könyvemre. Felületes. Nem mentség, hogy első könyvem. Á címe is elriasztó: Lovakrul. Mások nem felületessége miatt támadják, hanem mert (gúnyosan:) nem rendjén való dolog honfitársainkat, hazánkat nevetségessé tenni. (Felkacag.) Ami nevetséges, azt bizony nevetségessé kell tenni. Nevetségesen gyatra az ország lóállománya. Nemesítsétek, s akkor nem lesz mit kinevettetni. A buta önzést, az elbizakodottságot, a hiúságot leleplezni, nevetségessé tenni bizony nemcsak 18
