Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
Ügyünk bukásra ítéltetett. Hát kikkel?! Szentséges Isten! Micsoda aljanépség fura- kodott az alsó- és felsőtábla szent asztalaihoz, a tiszta, ártatlan, jóhiszemű Wesselényi Miklósok meg Károlyi Györgyök közé! Segíts, Istenem, legyőznöm undoromat! Az alsótábla 30, a felsőtábla 12 tagja nyújtott be alázatos kérelmet őfelségének! Magyarán: 42 törvényhozó társam, tehát több, mint a törvényhozó testület 10 százaléka kínálja igen olcsón a lelkét megvételre! Engedelmes, gerinctelen szolgák! Egy kamaráskulcsért meg egy udvari tanácsosi címért vetik magukat a porba! Ilyenekkel kell nekünk egy levegőt szívni! Hány hasonszőrű lehet az egész országban? Érdemes ezekért küzdeni?! Tapsifülesek. Egérkék. Egy szerencsétlen kamaráskulcsért! Hová jut a nép, melynek képviselőházából 42 ilyen rágcsáló 42 igaz férfiút kiszorít! S meg is kapják a kamaráskulcsot, persze. Mibe kerül a császár-királynak? Egy aláírásba? Be nem teszem többé a lábam az országgyűlés épületébe! Verik a mellüket, hogy alkotmányos, szabad országban élnek, és a következő percben alázatos kérelmet terjesztenek fel. Leül, arcát tenyerébe temeti; felnéz, majd nyugodtabban. Nem a 10 százalék aljassal, hanem a 90 százalék igaz férfiúval kell törődnöm. Velük haladnom tovább az úton, amelyikre reáléptem. A szolgalelkűek úgyis leszökdösnek róla. (Hosszabb szünet.J Crescence észrevette, hogy háborog valamiért a lelkem. Nyugtatgatott és bátorított. Micsoda hatással van rám! (Felnevet.) Fantasztikus! Constantin Wartensleben nagy összeget kapott a rendőrminisztertől, hogy Sopron megyében birtokot vásároljon. Mi van emögött? Feladata, hogy mint szomszédom megfigyeljen engem, és jelentéseket írogasson rólam, vendégeimről, otthoni tevékenységemről. Majd gondom lesz rá, hogy hamis jelentéseket küldjön. (Elgondolkozik.) Metternich, úgy látszik, méltó ellenfélnek tekint. (Ismét nevet.) Hatalmas úr lettem! Házibesúgóval is dicsekedhetem. Az áldott jó Esterházy Miska pedig figyelmeztetett hogy az életem is veszélyben van. Nem félek! Ok féljenek attól, hogy a magyarságnak egy újabb mártírja lesz! A mártírok visszajárnak, ők a legveszedelmesebb kísértetek! Tudják ők ezt nagyon jól. (Rövid szünet, majd csendesen.) De azért... De azért nem árt résen lenni. Ha félre akarnak állítani az útból, akkor megrendezhetnek egy balesetet. Nem új módszer. A bécsi Diana fürdő medencéjébe megint belefúlt egy írnok a birodalmi kancelláriáról. Minden bizonnyal túl sokat tudott. Igen gyanús ez a sorozatos vízbefulladás. Figyelmeztetem a barátaimat, hogy az én esetleges „öngyilkosságomat” tekintsék politikai gyilkosságnak . .. Nem, nem kell aggódnom. Engem már észrevétlenül nem lehet eltenni láb alól. Túl nagy a népszerűségem: az ország tekintete rajtam. Nem mernek kockáztatni. Elsötétül, majd ki világosodik a szín. Középen áll. Több hónap telt el. Csendesen. Véget ért az országgyűlés. Összesen 270 ülésnap. Törvényhozó testületünknek tehát elég idő állt rendelkezésére. Eredmény? Több is lehetne. De az én életemet meghatározta. Visszaút számomra nincs. A császár-király számára sincs: ezután kénytelen lesz alkotmányunkat és ősi törvényeinket szentnek és sérthetetlennek tekinteni. Magyarország felébredt! A Tudományos Akadémia az első intézmény — jelentős nemzetté válásunk útján. Száz fogja követni. A hangulat jó. Sajnos viszont, hogy egyelőre sem a rendek, sem a császár nem tudják, mi az alkotmányosság lényege. Sebaj! Megtanulják. Ami legfontosabb: a magyar országgyűlés ezután nem lesz akarattalan szavazógépezet, mellyel napok alatt törvények tucatját lehetne megszavaztatni — önnön érdekei ellen. (Hosszabb szünet, majd lelkesen.) Az Akadémia legfontosabb feladata egyelőre a nyelv- művelés és az irodalom pártolása kell hogy legyen. Van már komoly irodalmunk: Berzsenyi, Kisfaludy, a régebbiek közül Balassi, Zrínyi és még sok számottevő . . . Az irodalom pártolásáért — mindent! A színvonalas alkotásokért — mindent! Bármennyit áldozni rá! Bármennyit fizetni! Ha a nemzet nem lesz nagylelkű az irodalom 17
