Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Koloh Elek: „Kuncog a krajcár”(?) (Kecskeméti vélemények, vallomások és adatok a fiatal értelmiség helyzetéről)
VÁLÓ VILÁG KOLOH ELEK „KUNCOG A KRAJCÁR" (?) — kecskeméti vélemények, vallomások és adatok a fiatal értelmiség helyzetéről — „Értelmiségnek minősülnek mindazok, akik hivatásszerűen és rendszeresen részt vesznek a társadalom — állam és gazdaság — irányításában és szervezésében; bonyolult szellemi operációt s nagy információs apparátust követelő döntések előkészítésében és meghozatalában, akik az általuk elsajátított információs anyag mobilizálásával biztosítják a társadalmi termelés műszaki-technikai progresszióját, akik a korábbi társadalmak által felhalmozott tudományos-szellemi értékeket közvetítik, s továbbá akik — a tudomány és a művészet legkülönbözőbb területein — új kulturális szellemi értékeket hoznak létre” (Részlet Huszár Tibor A cselekvő ember című könyvéből.) * * Az értelmiség történelmi szerepét, helyzetét, fejlődését tekintve megállapítható, hogy e műveltebb, tanultabb társadalmi réteg — tömegében — az uralkodó osztályok érdekeit, ideológiáit támogatta, képviselte. Nem önzetlenül; a hűségéért megfizették, és tekintélyt követeltek tudásának. Persze minden társadalomban kialakultak az uralkodó ideológiákkal, illetve a rájuk épülő társadalmi gyakorlattal ellentétes nézetek, amelyek megfogalmazói az elforduló értelmiségi csoportok voltak. Különösképpen megfigyelhető ez a tendencia a kapitalizmus kialakulása után, ugyanis a gyors technikai fejlődés e társadalmi réteg nagyarányú felduzzadását eredményezte. A szocializmus jelentős változásokat hozott az értelmiség helyzetében, származási összetételében is; jórésze már a munkásság és a parasztság gyermekeiből nevelődött (nevelődik) ki. így indokolt volt az a nézet, miszerint ez a réteg nyugodtan elkönyvelhető a marxista eszmék lelkes terjesztőjeként, a szocializmus hűséges követőjeként, tanítójaként. Vagyis kezdettől az értelmiség öntudatára apelláltak, s az anyagi javakból való részesedését a munkásság és a parasztság jövedelméhez egalizálták. Ennek ellenére a presztízse megmaradt — ami minden bizonnyal a tudást tisztelő szemlélet átörökítésének tudható — s így még évtizedekig tudta társadalmi méretű tekintéllyel érvényesíteni a vezetésben, az oktatásban, a művelődésben betöltött szerepét. De hol tartunk ma? Ma, amikor új generációk nőnek fel, új szemlélettel, új társadalmi és gazdasági feltételek között. Felgyorsult az élet, s a régi értékek fokozatosan átértékelődnek. A szabad vállalkozások, az elanyagiasodás korát éljük, amelyben az értelmiség túlnyomó része egyre inkább lemarad anyagilag, s közben egyre nagyobb mértékben veszti el presztízsét. Különösen a fiatal értelmiség kedvezőtlen helyzete szembetűnő. Elégedetlenség, csalódottság, kiábrándulás érlelődik abban, aki 17—18 évi kemény tanulás után sem megfelelő anyagi, sem erkölcsi megbecsülést nem kap. Idézet az MSZMP Központi Bizottságának 1983. áprilisi határozatából: „Gyakoribbá váltak a pesszimista, a távlatvesztést tükröző megnyilatkozások. A köztudatban a szo29
