Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)
— Póker a Pikuedameért? — kérdi gúnyosan. Habognak ezek. — Beszállunk mi is. Nevet a titkár, röhög a doki. — No akkor osszamár, ők is a paklihoz tartoznak. Lám a láma összehozza a jó embereket. OSSZAMÁR! — HAMARHAMONDJA S emelkednek a tétek, föl a csillagos égig, ketten maradnak végig: a titkár s az újonnan jött, ki Piros dobozt emel elő a táskájából, pénze kifogyván. — A legutolsó tét meg ez legyen. — S mi volna az? — Ha elnyeri megtudja. — Sok a beszéd, nézzük mit tartogat. — junó Póker! — Ez meg a dáma. Síri csönd. Rekedten szól az osztályvezető, a dobozt nyitván. — Magáé a kitüntetés. Felállnak mind. Mennek elfele. A lány marad. A titkár ölébe huppan. — Mindig a titkár elvtárs nyer? Felelne a titkár, de visszalép most az osztályvezető. — Elnézést, majd elfelejtettem Seprenyi elvtárs, a központ megbízásából közlöm, hogy elfogadták a nyugdíjkérelmét. Fölugrik a titkár, földreesik a lány. — Dejszen én nem is kértem. — Mégis elfogadták, na minden jót. Megtántorodik a titkár, belebotlik a lányba, rádől. Visít a lány: — Titkár elvtárs! Seprenyi elvtárs! Menjünk, mindjárt itt vannak a takarítónők seprenyi... Segítség...! ÖTÖDIK LEOSZTÁS Dávid dudurászva áll Róza aktja előtt. Belép a pincér. Meglepődik. — Góleáth elvtárs én tulajdonképpen. . . tetszik tudni... Dávid nem fordul meg. — Úgy emlékszem az éjszaka megittuk a pertut, nem? — Hát izé. .. tudom én azt. . . tudom, hogy csak úgy szokott lenni tetszik tudni. . . hogy az elvtársak megisszák velem a pertut, demokratice, ha már eleget ittak. . . de azt is tudom, hogy nem szabad azt igazából venni, mert. . . Dávid megpördül a sarkán, szemben áll Balázzsal. Arca piros, szeme izzik. — Hátvedd tudomásul te Balázs, te Gargya Balázs, hogy Góleáth Dávid vagyok, nem Seprenyi Endre! Ha én mondok valamit, akkor azt szintén úgyis gondolom! Világos?! — Világos, izé. . . kérlek. És, ha tényleg nem haragszol hát én megmondom neked kérlek tisztelettel. . . hogy te egy igazi elvtárs vagy, hogy én azt rögtön, az első perctől láttam rajtad. . . Én kérlek, szépen előfordultam annak idején a Gundelben is, meg a Vörös Csillag Étteremben is. És kérlek tisztelettel, olyan asztalt mint én, nemigen tudott más teríteni sehol. S, ha te engem kérlek szépen megtisztelsz, hát én neked kérlek tisztelettel prezentálok egy olyan franciásat. . . — Nem szeretem a franciázást, az affektálást Balázs. Tudnod kell, hogy én a legjobb étterem legjobb fogásaiért se cserélném el azokat a zsabai ételeket, amiken én drága 22
