Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)
a nőjinek, ennek a Ragats Rózának a ruháit is föltette a kártyára, oszt amikor mindenit elvesztette, amúgy anyaszült mesztelennyibe vitte végig a falun a nőiszeméjt. Hogy mijen csődület vót! Nem tehettem mást elvtársak, döntenem kellett, mint annyiszor, az életbe. Hát ez az a hivatali hatalommal való visszaélés elvtársak? De hát tik tugyá- tok. Legyen! Én eztet is vállalom, mert ez egy értékes ember, ezt nekem meg köll mentenem. Az ő kezibe van a hazai lámatenyésztés dógasora. Itt beleköhhint az idősebb vendég. — De meg ez a lámatelep is micsoda képtelen ötlet. .. — Oszt miért drága elvtársam? Eddig importáltuk a hazai állatkertekbe, mahónap az egész Kágéestét mi lássuk el véle, hitelt is kapunk rája. Majd kigyösztök a telepre, megmutassuk nektek, hogy milyen egy igénytelen jószág ez a láma. Kibírja ivás, meg evés nélkül is. Ez kő nekünk. No csincsin. Isznak. Akkor újból megszólal a titkár: — Egyébként visszafordítván a szót afijúra, ha jobban megvakarnánk még egy csinos kis valutaügyletet is a nyakába varrhatnánk a peruji úttyából kifojólag. De hát itt mi mind csak a javát akarjuk. Igaz-e te Jóska? Úgy ülsz ott, mint aki be van szarva! Eszenyi Jóska füle vörösödik, az idősebb vendég nem hagyja magát. — Az a letartóztatási parancs, az nem kellett volna. Bár ha ilyen vehemens hm... ahogy mondjátok... szóval megérthető. Hanem — mutat a festményre — tényleg ilyen szép ez a lány? — A Pikuedame?! Híjjad csak Balázs! Jön is a fekete csoda, kérés nélkül terem az asztal közepén, nyakában a szoknyája, hőköl a vendég, csurog a nyála, elismerő biccentések indulnak az igazgató felé. — Jól megfestette az elvtárs, csak mint ha a képen keményebb húsú lenne az elvtársnő. Felhorkan a titkár. — Elő azt a paklit Balázs. Az első póker ki is próbálhassa, hogy nem csak kemény a mi Fekete Vénuszunk, de kitűnően keményít is! Izgalom hullámzik végig a kompánián, süvít a doktor: — OSSZAMÁR! — HAMARHAMONDJA Röppennek a színes lapocskák. — Tessék a beugrót. Egy piroshasút a feketehasúért! Sápad a fiatalabb vendég, szabad kezével szűkülő nadrágját gyömöszöli hasa alján. Hebeg. — Momentán... a... pénzizé... pénztárcám. .. tudniillik... — Balázs! Egy ötöst a tisztelt vendég elvtársnak! — Csakhát nem tudni, mikor lesz utam megint erre? — Miccsetesz! Bírja még a malacelhullás, ugyanis föl lesz számolva a sertéstartás a ZSOLT miatt, igaz-e te Jóska? Te Eszenyi Jóska, hány lapot kérsz? Röffenj már! — Ki az a ZSOLT? — akadékoskodik megint zavartan a fiatal elvtárs, kacagják veszetten. — Méghogy ki? Hát a Zsabai Országos Lámatenyésztő Társulás, hahaha. Na hány lap Jóska? Mielőtt válaszolhatna nyílik az ajtó, belép a fiú, Fölszisszennek az ismerősök. Öltöny, Fehér ing. Nyakkendő. Diplomatatáska, Maga elé tessékel egy hasonmód öltözött férfit. — Engedjék meg az elvtársak, hogy bemutassam volt iskolatársam, a minisztérium osztályvezetőjét. Libbenne el Róza, kezében a kártyacsomóval a tétekkel, de elzárja útját a fiú. 21
