Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)

— Akkor az a négy malac már uccse számít.

Eszenyi Jóska az asztal alá mered, a titkár vihog.

— KöII az anyag, vagy se?

— Hát. ..

A titkár ökle a kártyalapok között csattan.

— Nem értlek te Jóska, te Eszenyi Jóska. ..

Eszenyi Jóska elvigyorodik.

— Legföljebb kiigaziccsuk a kimutatást. . . no csin-csin!

Isznak.

— Szóval ott tartottam, hogy a faluér tettem. . . a közösség dógában. . . mer szégyen főt vót nekünk ez a Sikágó. . . de tíz évek kemény munkájával megoldottuk ezt a nagy társadalmi programot is. . . tegnap tunniillik, és eztet itt jelentem be hivatalosan elsőnek, nos tennap elvtársak kiköltözött az utolsó putrilakó is.

— A faluból!

Részegen recseg a doki hangja, mereven néz a titkárra. Szeme megtelik könnyel, a titkár részegen legyint.

— Ez most részletkérdés. Részletkérdés kedves Bozsedáré. kedves doktor Bozse- dáré. Lényeg, hogy Zsabán megoldódott a cigánykérdés.

Doktor Bozsedáré tekintetében cinkos mosoly.

— No és a Pikuedame, tisztelt titkár elvtárs?

Felugrik a titkár, biliárdgolyó-feje táncol a támla felett.

— Jószerivel elis felejtettem! Hun van már? Mi lesz a partival?

Felijed álmából az igazgató, Tarsoly Vendel. Cserepes ajkáról borostás áliára csurog a nyál.

— Kezdjük. . ? Kezdjük a... partit, aszongyátok?

A titkár már ül megint, ujjai vibráló táncot járnak a mahagónin.

— És hun ez a taknyos mán? Asziszi, mer magasabb oskolája van, mán azt csinál, amit akar?

Doktor Bozsedáré csitítja:

— Osztásra itt lesz.

Rábólint a bajszos Eszenyi Jóska.

— Itt leszen.

Nyílik az ajtó. Szálas ifjonc bújik át az alacsony boltív alatt. Szőrmók. Lányt von maga után kézen. A lány kökény, szeder és ében. Telt keblű, kerek fenekű. Minden kerek s gömbölyű rajta s ring-leng rajta minden mi gömgölyű s kerek. Megy szó nélkül az asztalhoz. Teste megfeszül, egy ugrás és a mahagóni ötszög közepén terem, az asztal középre szerkesztett forgatható korongra ül, törökösen.

— Na OSSZAMÁR!

— HAMARHAMONDJA.

— Zenét!

Ugrik a főpincér. Sejtelmes, keleti zene csorog, omlik, kígyózik elő rejtett hangfalakból, surrannak a kiosztott lapok. Pendülnek a fémtízesek, csillogva hullanak a fókacombját mutató lány ölébe.

— Tessék, tessék! Ki kér lapot?

A fiú fejét vakarja.

— Egyet.

— Hát te meg hun vótál?

— Rózát melengettem.

— Pikuedame!

A fiú szeme elkerekedik.

13