Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)

— Cinkeli a lapot titkár elvtárs?! Honnan tudja, hogy a Pikdám hiányzik a pókeremből?

— A lány neve a Pikuedame.

Sziszeg a titkár, de felcsap egy lapot. A Fekete Dáma fekszik a fiú előtt.

— Kezdjük elölről, ez nem érvényes — hangzik a kórus, s kezdik elölről. Aki kér, aki tesz, maga elé fordítja a korongot, a korongon a fekete lányt. Ragats Róza ölében így emelkednek a tétek.

— Tessék, tessék. Lehet blöffölni — csíp a lányba a titkár. A fiú tekintetében zölden izzik a parázs. Diadalittasan kurjant.

— És újfent egy dómapóker!

Kiteríti asszonyait, hosszú s döbbent a csönd, senki nem néz a cifraszék felé. Valami eltévedt légy vergődik az opálos lámpabúrában. Fülsiketítő a titkár suttogása:

— Ez meg királypóker.

Élvetegen markolja a pénzt a lány öléből.

— Na viszonlátás elvtikéim.

A lány roskadtan ül, míg a többi tuszkolja a háborgó ifjút. A titkár a lány ölébe szórja vissza a pénzt.

— Na kösd a szoknyádba, csak vesd le előbb.

A fekete csoda a titkár ülébe huppan.

— Hogy-hogy mindig a titkár elvtárs nyer?

Titkár a barna halmok közt fuldoklik.

— Itt én osztom a lapokat Pikuedame!

— Csak mióta az elnökelvtárs beteg.

— Ezt ne halljam többet!

MÁSODIK LEOSZTÁS

Együtt a pakli. Bozsedáré doktorra tekint minden szempár s a jó doktor nem is késlekedik.

— Titkár elvtárs! OSSZAMÁR!

S nem marad adós Seprenyi Endre, a támlásszék ura sem:

— HAMARHAMONDJA!

Ül a lány a forgó korongra, az ötszög-asztal közepin, mutatva álmatag: mindenét, amije van s repkednek öle fele hínárképű Petőfik, kékszemű Vak Bottyánok, diószínben Rákócziék második Ference, sokat megért Kossuth-bankók veresével Ady Endre lilalángban izzó homloka keveredik.

Lapot kér, mind, az osztó kéz meg nem fukarkodik: kör-kör után markol mind mélyebben Ragats Róza fóka-fényességű, forró combjai közé.

— Állj! Nem a titkár elvtárs nyert!

Ijedten néznek a szőrmók-fiúra. Beszédes tekintetek:

„Ez aztán a falvédőről jött?! Vagy még inkább a hathuszassal Mucsáról? Meg van ez húzatva?!” Dadog a bajszos:

— Elnézést Endre bátyám, elnézést, a fene ette vóna meg a fejemet. Ez a veszteség itta már bele az agyamba magát, nem tudtam koncentrálni, no, bizonyára azért nyertem, hogy enné el a rossz fene az annyát!

Recseg a táplásszék.

— Endre bátyád neked az eperjesi hóhér. Hun jár a te eszed?

Vallomást teszen hát barátinak a tsz-elnök:

— Mínuszban van megint a Nagy-Alföld egy testvérim. Mínuszba, hogy a rosseb enné ki!

14