Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)

— Csak annyit akartam tudniillik, hogy, na szóval, hogy OSSZAMAR:

— A titkár felnyerít:

— HAMARHAMONDJA! Előbb azonban tupírozzunk!

Ugrik a főpincér: Tessék választani!

— Konyakot! Vörösbort, csak konyakkal szabad tupírozni!

— A nép, a munkásosztály itala ez elvtikéim, minek ivását általunk, választott vezetői által gyakorolja.

— Hát ívás is lesz? — döccen a doki. Kacagnak önfeledten. Kórusban kacagnak, s remegnek sorban a vitrinekben, pompás bőrkötésben a klasszikusok.

— Te gyössz!

A támlás székből kinövő kéz a téeszelnökre mutat. Feláll a téeszelnök, torkát köszörű li.

— Igen tisztelt titkár elvtárs, kedves megjelentek!

Magukat kihúzzák erre mind nyakkendőt igazítván. Eitátja száját Gargya Balázs, a főpincér is.

— Nagy nap ez a mai. . . Ma végre, szeretett titkárunk közbenjárására, merthogy ő előtte minden kapu nyitva, megkaptuk valahára az ENGEDÉLYT, ilyenformán minden akadály elhárult ezelől, hogy fölépítsük Zsaba első szakosított állattartó telepét. Ezzel tartozunk az alapítóknak is.

Ámul az igazgató, Tarsoly Vendel, bambán forgatja ujjai közt az üres poharat.

— Lukas ez, vagy mi? —susorog botladozó nyelvvel, váratlan felkiált:

— Hát már sose játszunk? — s böfög, csuklik hozzá. Rálegyint a téeszelnök:

— Mikor megyen ez már nyugdíjba?

De leinti a titkár:

— Nebánd! Jó elvtárs ez! Folytassad nyugalomban!

— Egyszóval, mihamar megjelennek itt Zsabán is a kaminyonok és Zsaba néhány éven belül az állattartás legkorszerűbb fellegvára lehet.

— Leszen! — dörren a titkár.

— Leszen — siet megerősíteni a téeszelnök.

— Leszen — bólint az igazgató is.

— Oszt hun leszen az fölépítve — csücsörít közbemajomkodva a doki, de már freccsen is a válasz a cifraszékből:

— A Sikágó helyén!

Megélénkül a malacember.

— Fölszámoljuk a putrit? Végre egy okos ötlet!

A titkár jóízűn gurgulázgat.

— Amit tettem, a faluért tettem.

Felzúg a kórus.

— De titkár elvtárs, te csak ne szerénykedj! Tapsoljuk meg!

A titkár elhárítja a kezdeményezést:

— Engemet a falu állított erre a helyre. Nekem a faluval szoros kötésem van. Ami dógom nekem van az életbe az úgy láncol engem Zsabához, mint dühös bikát a jó gazda az akácfához! Világos?! Ez szógálat! És ezt jól tudják mind az elvtársaim a megfelelő helyeken is.. .

Megakad, néznek rá várakozva.

— Erről jut eszembe te Jóska, te Eszenyi Jóska, hogy álltok mostanság a malacelhullással, he?

Eszenyi Jóska szemöldöke vonaglik, maga a bajszához piszkál.

— Hát az magos. Meglehetős magos. Sőt elég magos, hogy úgymondjam.

Türelmetlen a titkár hangja:

12