Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Tasi József: „A népségből a nép fia…” (Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről)
ez a fajta működése hamar eljutott a Turul vezetőinek a fülébe is, akik a maguk pozícióját kezdték félteni, és először csak figyelmeztették a kollégiumot, hogy ezt a tevékenységét ne folytassa tovább és — miután a figyelmeztetés nem járt eredménynyel — egy esztendő múltán felmondták a támogatást. Hogy ez gyakorlatilag miképpen bonyolódott le és Boros Lajossal miként történtek a tárgyalások, nem tudom, de tény az, hogy a Bolyai-kollégium egyéves működése után Boros megvált a kollégium vezetésétől. Pontosan azt sem tudom, hogy a politikai közszereplés okozta-e a megválását vagy bukását, csak valami homályos kép van előttem, hogy a Püski-féle könyvvállalkozásban való szereplése és bizonyos fajta elkeseredése is hozzájárult ehhez a döntéshez. Igen, azt hiszem jó irányban tapogatok. Boros bizonyos mértékben ellentétbe került a kollégiumnak azokkal a tagjaival, akik egy karakterisztikusabb politikai vonalat képviseltek, nézeteltérések támadtak és ilyen formában vált meg a kollégiumtól. Ezután a kollégium élére — a belső, spontán kiválasztás útján — Fehér Gyula került, aki ebben a társaságban az én korosztályomnál három-négy évvel volt idősebb és végzős hallgatóként működött az egyetemen. De az ő felbukkanása és szereplése már kapcsolatos a Bolyai-kollégium korszakának a következő szakaszával. Erről mit tudok én elmondani? Az 1941—42-es tanévről lehet szó, Fehér Gyula földrajz és néprajz-szakos volt; az ő működésére úgy emlékszem, hogy organizáltabb vezetés alakult ki. Jól em- emlékszem, hogy ezekben az időszakokban a kollégiumon kívüli barátaink számát is növelve, egyre többet találkoztunk illegális alkalmakkor, kiránduláskor. Ebben az időben már módszeresen folytak marxista szemináriumok, rejtve a kollégiumon belül is, de főleg a kirándulásokon, az illegális tanácskozásokon. Nagy szerep várt ebben a tevékenységben Fehér Gyula öccsére, Fehér Lajosra, aki Debrecenből Pestre költözött, fél évig a kollégiumban lakott és a Szabad Szónak lett a munkatársa. Körülötte, és rajta keresztül másokon is, a munkásmozgalommal való illegális kapcsolataink szálai erősödtek, és egyre döntőbb hatást gyakoroltak magára a kollégiumra. Megítélésem szerint a kollégium balratolódása, vagyis eltávolodása mindennemű népies reformmozgalomtól egy határozottabb munkásmozgalmi irányba, ebben az időszakban, tehát az 1941-ből 1942-re forduló évben következett be. Hogy csak egyet említsek: 42-re fordulóan vettünk részt illegális tevékenységünk kapcsán abban a mozgalomban, amely a munkás— paraszt—értelmiségi fiatalságnak a követeléseit fogalmazta meg és előkészítette az ankétjét is. Tehát a Fehér Gyula vezette kollégiumi időszak, amely egyúttal a Bolyai- kollégiumnak a zárófejezete is, mindenképpen termékeny volt egy összehangoltabb közösség kialakítása irányába. Még talán arra is merek emlékezni, hogy a belső együttélésnek a formái is hatottak, a szoba-együtteseknek a kohéziója megnövekedett, konkrétabb formát öltött; az összehangoltság, a nézetek azonossága is gyarapodott, amelyet, mint mondtam, a kollégiumi program is elősegített. Erre az egyértelműségre annál is inkább szükség volt, mert a Turullal való szakítás után létbizonytalanság keletkezett; nem voltak biztosítva a kollégium fennmaradásának a feltételei, lakbért kellett fizetni és egyéb szükségleteink kielégítésére is pénz kellett volna. Ekkor szánta el magát a kollégium egy fordulatra, vagyis arra, hogy más pártfogót keres magának, és így alakítja ki a kollégium életének második szakaszát. 84
