Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Tasi József: „A népségből a nép fia…” (Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről)
nem is közvetlenül a parasztságból jöttek, vagyis szüleik nem őstermelők voltak, akkor a már felbomló paraszti rétegekből, akik a városi kispolgárság hézagaiban találtak megoldást akár úgy, hogy ipari munkásnak mentek el, akár úgy, hogy kisegítő tevékenységet vállaltak, akár úgy, hogy altisztek voltak; egyszóval a kispolgárság legalsóbb rétegeit is alkották, de a szüleiknek még közvetlen érintkezése volt a mező- gazdasági termeléssel. Ahogy én visszaemlékszem a kilencszázharminchetes esztendőre, az egyetemen való megjelenésem időpontjában mindenütt föllelhető volt az az egykét népi származék, akik számára az egyetemi tanulmányok megoldhatatlan kérdésként meredtek. Ez volt tehát az a közös, ami minden mélyebb magyarázat nélkül alapvető kérdést jelentett az ezekben az években indulók számára. — Előadásodat hallgatva, több dolog is eszembe jutott. Az első talán az, ami kicsit a meglepetés erejével hatott, hogy a továbbtanulás lehetőségét számodra is a Bolyai-kollégium biztosította, mint a nálad jóval fiatalabb, későbbi kollégistáknak a népi kollégiumok. Az egész beszélgetés alatt egy József Attila-vers bolyongott bennem, a Hazám, néhány sorát hadd idézzem. A kivándorlással kapcsolatban: „. . . kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk", és ugyancsak e versből: „Ezer esztendő távolából / hátán kis batyuval kilóból / o népségből a nép fia. / / Hol lehet altiszt, azt kutatja .. Szavaidból kiderült, hogy a Bolyai- és a későbbi Győrffy-kollégium első ötven emberének, tehát a két kollégium törzsgárdájának az életútja nem csupán a parasztság mélyrétegeiből, hanem a már kispolgári sorsot elért szülői házból eredt. Azt hiszem, a társadalmi kép kialakult szavaidból, és rátérhetünk a következő stációra, a Bolyai-kollégium megszületésének a konkrét körülményeire. — A nagyon jól összefoglalt megjegyzésed, amely szerint nemcsak a parasztság mélyrétegeiről, hanem a kispolgárság különböző társadalmi státusaiba felvergődött népi elemekről is szó van, helyénvaló volt. Valóban, ahogy végiggondolok azon a félszáz Bolyai-kollégistán, azt kell látnom, hogy túlnyomó többsége nem a közvetlen mélyrétegekből, hanem a megbolygatott mélyrétegekből fölkerültekből rekrutáló- dott. Ezt természetesnek kell mondanom olyan vonatkozásban is, hogy a paraszti mélyrétegekből már a felfelé, a város felé, az ipari munka felé, a kispolgári színvonal felé tájékozódó családokban lelhető meg leginkább az az ambíció, hogy a gyerekeik már urak legyenek, s ne éljenek ugyanolyan sorsot, s hogy a gyerekeiknek az életszintjét, kultúrszintjét bármilyen áldozat árán is megteremtsék. A nagypolitikának az egyetem is vetülete volt. Vetülete abban az értelemben, hogy az ifjúsági szervezetek híven tükrözték azokat az alapállásokat, amelyek a nagypolitikában is benne voltak. Az egyetemi szervezetek nem semlegesek, eltekintve olyan intézményektől, mint a segítő egyesületek és effélék, amelyek a diákok szociális ügyeit intézték. Az igazi egyesületi élet az egyetem politikai egyleteiben folyt; a Turul Szövetségben, a Hungáriában, az Emericanában — tehát vagy nacionalista vagy egyházias színezetű egyetemi szervezetekben; egyszóval ezek az egyetemi egyesületek magukon viselték a kornak bélyegét. A fiatal népi származék, ha körül akart nézni a világban, kénytelen volt ezekkel a szervezetekkel megismerkedni, sőt az első esztendeit ezeknek a körében eltölteni. Ahogy én emlékezem, a Bolyai-kollégiumban az 1939-ben megjelenő generáció jelentékenyebb része, idősebbik rétege szintén megjárta ezeket az utakat. Jómagam a Turul Szövetség Árpád Bajtársi Egyesületének voltam az első esztendőben gyakori látogatója, sőt az első baráti és személyes kapcsolatok itt alakultak ki, de tudomásom szerint ugyanez volt a helyzet a Közgazdasági Egyetemen és más egyetemeken is. Az előbb említett Árpád Bajtársi Egyesület azért érdekes, mert itt találkoztam azokkal a népi származású diákokkal, akik hasonló cipőben jártak mint én. Itt találkoztam Boros Lajossal, Fehér Gyulával, Molnár Balázzsal, akik a Turul akkori világában a népies balszárnyhoz tartoztak. Úgy emlékszem, 1938-ban Debrecenben 75
