Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Tasi József: „A népségből a nép fia…” (Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről)
TASI JÓZSEF „A NÉPSÉGBŐL A NÉP FIA..."’ — Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről — — Dr. Kardos Lászlóval, a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársával, a NÉKOSZ- dokumentumgyűjtemény főszerkesztőjével 1970. szeptember 7-én és az ezt követő napokon megpróbáljuk felidézni mindazt a sok emléket, élményanyagot és az évek során kikristályosodott értékelést, amelyet a NEKOSZ egykori főtitkára, ideológusa és Spiritus rektora megőrzött emlékezetében. Munkánk több szempontból is jelentős;. Kardos László 1939-től 1948 őszéig tagja és vezetője a Györffy-kollégiumnak, majd a NÉKOSZ-nak, ő dolgozta ki a népi kollégiumokban folyó nevelés módszereit. Ezt a munkáját jutalmazta a magyar állam 1948-ban Kossuth-díjjal, s talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy életét tette fel — sokszor ténylegesen is kockáztatva ezt az életet — a magyar paraszt- és munkásfiatalokból kialakuló új szocialista értelmiség nevelése, emberhez méltó életkörülményeinek megteremtése érdekében. Ennek az életpályának egyes szakaszait próbáljuk most felidézni és hangszalagon megörökíteni; nemcsak a készülő NÉKOSZ-dokumentumgyűjtemény, hanem a jövő pedagógusai, tudománytörténészei és történetírói számára is. Első kérdésem: milyen volt személyes kapcsolatod a népi kollégiumi mozgalommal, mint komplex egésszel? — Az én személyes fejlődésem beépült a mozgalomba és maga a mozgalom is ráépült a személyes tevékenységemre. A népi kollégiumi mozgalom kollektív alkotás és én annak részeként hatottam és tevékenykedtem. A népi kollégiumi mozgalom épített engem és én egy fokon, mint annak a terméke, alkalmas eszköze, visszahatottam rá. Állíthatom, hogy a népi kollégiumi mozgalom nélkül nem lettem volna azzá, ami voltam és vagyok, de talán szerénytelenség nélkül gondolom azt is, hogy személyem nélkül a népi kollégiumi mozgalom sem lett volna az, amivé vált. Sokféle vonatkozásban szerepeltem a népi kollégium tíz esztendős élete, története során. Ez az élet, ahogyan mi ezt megfogalmazzuk, 1939-től 1949-ig folyamatosan tart, de előzményei is voltak, ahogyan a mozgalom, életének lezárása után is tovább élt, tovább hatott. Az általam jelzett időközben a mozgalomban különböző szerepet töltöttem be; voltam egyszerű tagja, voltam vezetőségi tagja, voltam a népi kollégiumi mozgalom alapját képező Györffy István Kollégium vezetője, azután a népi kollégiumi mozgalom megteremtésének az időpontjától kezdve annak nevelési osztályvezetője, később pedig a főtitkára. Azon kevesek közé tartozom, aki ezt a mozgalmat születésétől kezdve felszámolásáig végigéltem, végigcsináltam, sőt a mozgalom utóéletében is részt vettem, mert ilyen is volt. Sőt az a tény, hogy most erről beszélgetünk, azt mutatja, hogy mind a mai napig a népi kollégiumi mozgalom számomra nagyobb jelentőségű, mint egy életmű egyik alkotása; lényegében az életemnek egy darabja, amely engem fölemelt, és amelyet én is emeltem azzá, ami lett. Mindazonáltal úgy érzem, nem szabad összetéveszteni személyes élettörténetemet, egyéni fejlődésemet a mozgalom fejlődésével, mert részint az én életem párhuzamosan futott a kollégium történetével, néhol keresztezte, néhol egybefonódott, néhol eltért; de tény az, hogy életemnek mintegy harminc esztendejét * * Az interjú első, önmagában is egységes egészet alkotó része. Terjedelmi okokból elhagytam a Bolyai-kollégium történetéhez csak lazán kapcsolódó, a lényeget nem érintő „elágazásokat”. Kiegészítéseimet [ ]-lel jelzem. T. J. 72
