Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Tüskés Tibor: „Nem menekülhetsz” (Illyés és a népi írók mozgalma)
Annak ellenére, hogy a körülöttünk élő más nyelvűek megbecsülése, a szomszédos népekkel való kapcsolatteremtés már a Válasz körének valóságos jelmondata volt, a nép, a magyarság, a fajtánk szó használatával kapcsolatos félreértések jóformán napjainkig elkísérik Illyést. A Beatrice apródjai-ban mondja a gyermekkorára visszaemlékező író: ha élt is a felekezeti és vallási különbségtevés a családban, „hajszálnyi nyomával sem annak az apartheidnek, mely később a faj és fajta fogalmát, a búroknak és a nácizmusnak szemléletét vélte alapozni. Annyiszor, mint egy magyar író sem, Ady Endre ez időt vette tollára s ajkára ezt a szót, hogy fajtám, fajom. Az aztán végső fokú rövidlátás áldozata, aki Ady (és Arany) szóhasználatában egy morzsányit lát Rosenberg eszméiből. Mert hisz ég s föld a különbség köztük. Az egyik befogadó s fölemelő; a másik kizáró és elnyomó.” Talán fölösleges hozzátenni, hogy Illyés szájában a fajta fogalma Ady (és Arany) szóhasználatával megegyező. A népi mozgalom elkötelezettsége a parasztság mellett nem jelentett városellenessé- get. „A mi hajdani problémánk, az nem városellenesség volt, hanem kívánalom, hogyan éljünk” — mondja egy késői interjúban Bertha Bulcsúnak. S egy másik beszélgetésben Cs. Szabó Lászlónak így válaszol:,.Irodai műnk korán kimondta, hogy nem jól működik a város. De nem mi magyarok mondtuk ki először! ... Mikor azt mondtuk, hogy Pest bűnös, nem azt mondtuk, hogy bűnösek a kereskedők. Aki így értette, az csupán félrehallott. ..A minisztérium, rendőrség, csendőrség, a nép elnyomó szerveinek a központja, a bankok, az OMGE, a nagybirtok központja volt a város, ezért támadtuk.” A kortársak közül azonban többen félrehallották Illyés „városéilenességét”, és könnyen minősítették az egyik oldalon antiszemitizmusnak,a másik oldalon a munkásmozgalomtól való elzárkózásnak. Míg aGaál Gábor szerkesztette Korunk-ban erősebb a bizalmatlanság a népi írói mozgalom irányában, és nagyobb a szimpátia a polgári radikalizmus irányában, itthon a népi írók inkább találnak szövetségest a kommunisták között, mint a polgári radikalizmus formájában jelentkező neoliberalizmus eszmekörében. Míg a szociáldemokrata párt intellektueljei, „amikor mi a parasztság helyzetének ismertetésével jöttünk, ők rögtön a német völkischre gondoltak”, a népi írók a kommunistákkal köny- nyebben egyetértésre jutnak a parasztság sorsát érintő kérdésekben vagy a németesítő törekvések elleni harc ügyében; a kommunisták kevésbé nézték gyanakodva vagy ellenséges szemmel a parasztságot és a földosztás szükségességét hirdető írókat, mint a Népszava köre. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN SÜMEGI GYÖRGY PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 71
