Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Tüskés Tibor: „Nem menekülhetsz” (Illyés és a népi írók mozgalma)

társadalmi és esztétikai meggondolásokat egyaránt tartalmaz: mély történelemkritikát és határozott jövőelképzelést. „Kaptunk két bukott forradalmat és egy bukott Bizáncot, vásárolható erkölccsel és szellemmel és köréje egy középkort. Ennek helyére kell felrakni a mi világunkat, melynek erkölcse a — munka” — mondja Móricz huszonötéves írói jubileumán. S miként a mozgalom fő törekvése a nép teljes felszabadításán, a demokratikus nemzet megteremtésén belül a parasztság földhöz juttatása, azonképpen Illyés is legerőteljesebben azért emel szót, hogy a magyar föld annak tényleges meg- művelői kezébe kerüljön. A Tanácsköztársaság téves falupolitikájából, a jogos agrárfelkelések elfojtásából azt a következtetést vonja le, hogy a magyar társadalom legfőbb, leginkább megoldásra váró gondja a parasztság helyzete; a proletárdiktatúra agrárintézkedéseinek kudarca miatt a parasztság sorsának megoldását helyezi előtérbe. A magyar társadalom legfőbb problémája — hirdeti —a földkérdés megoldása. Illyés legfőbb társadalmi programja: a szegényparasztság földhöz juttatása.

E programmal kapcsolatos a falukutató —vagy ahogy a helyes szóhasználatra Illyés figyelmeztet: a faluvizsgáló, „az orvos munkájára emlékeztető” — mozgalom támogatása. Nemcsak támogatása, hanem a magyar szociográfiai irodalom „mintadarabjának” elkészítése, a Puszták népe megírása is. Sőt Illyés később, a harmincas évek második felében, a Magyarország felfedezése sorozat idején is, amikor Sárközi György óriási lendülettel és tudással a jelentkező kitűnő fiatal szociográfus gárdát egységes vállalkozásba kívánja vonni, Sárközi törekvése mellé áll. Azzal is, hogy példát mutat az országjárásra, a nincstelenek támogatására, s azzal is, hogy országjáró tapasztalatait, helyzetfölismeréseit megfogalmazza és másokkal megosztja. 1939-ben, amikor Zilahy a „kitűnőek iskolája” megalapítását javasolja, Illyés hatszáz pengőt ajánl föl azzal a kéréssel, hogy a tanulók közt minél több teljesen föld nélküli fiatal legyen, s irodalmi, szociológiai és nyelvi beszélgetések vezetését vállalja számukra. Sokat utazik az országban. Az egyik héten Móricz Zsigmonddal Kolozsváron szerepel, Tamási lakásán beszélgetnek, a másik héten Szombathelyen jár, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság és Bárdosi Németh János vendége. 1942-ben Illyés Tihanyban nyaral, Németh László a somogyi oldalon, Földváron tartózkodik. Többször találkoznak — ahogy Németh levelében írja Gulyás Pálnak: „a gravitációja erre hajt” —, majd elindulnak Tihanyból Tolnába, hogy bejárják és megmutassák egymásnak nevelőföldjüket, a gyermekkori legendák közös talaját. „Gyalog, mégpedig faluról falura, pusztáról pusztára vándorolva” — írja Illyés. Megállnak Simontornyán; fölszikrázó ötletük: megveszik az üres, elhagyatott várat, hogy ott népi kollégiumot rendezzenek be tehetséges, paraszt származású fiataloknak.

Illyés népiségének semmi köze nincs a völkisch-ideológiához. Már 1935-ben élesen elhatárolja magát a völkisch-jelszó misztikumától, a harmadik német birodalom csodavárásától. „Csak azért, mert valahol egy diktátor is népet emleget, most már diktatúrarajongással vádoljunk mindenkit, aki a népről beszél?” — kérdezi. A népiség Illyés számára mindenekelőtt „a nép anyagi és szellemi helyzetével való foglalkozást jelenti". A faj, a fajtánk szót nem embertani, hanem erkölcsi fogalomként használja, a nép sorsával való azonosulás, a nép szinonimájaként. A fajelmélet térhódítása korában az etnikai karaktert és jellegzetességeket — a biológiai ismertetőjelek helyett — a lelki magatartásban, a szellemben látja. „Olyan külső, testi ismertetőjelet nem lehet találni, amely csalhatatlanul megmutatná, hogy ki francia, ki angol, német vagy magyar” — írja 1939- ben. „Mert ha valamiből, megnyugtatóan a lelki magatartásból lehet megítélni, hogy ki milyen fajtához tartozik, vagy egyáltalán tartozik-e valahova. Hogy pedig egy nép micsoda fajta, az szintén a szellemben, a nép szellemében és szokásaiban mutatkozik meg.”

70