Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Medvigy Endre: Sinka István, a lángoló cselédházak és az ügyészség
A Két tulipán a költő hagyatékából való, eddig még közöletlen. A De enyém ám a hősiesség Horthy-ügyészség törölte versszakainak a visszahelyezése is mindmáig váratott magára. A pótláshoz nemcsak a Vád különböző kiadásainak az összehasonlítása segít, de Sinka István 1948. júliusi keltű, Léka Gézához írt levele is. A levél címzettje az „oltást” még süldőlegény korában kapja, a gömöri Bánrévén, a Szeberényi Lehel vezette hagyományőrző regősök között. Itt szereti meg a paraszti táncot, a népdalt és a falukutató irodalmat. A felszabadulás után Léka belép a Nemzeti Parasztpártba. 1947-ben már járási titkár, majd az ózdi népi kollégium tánccsoportjának vezetője. Ekkorra Veres Péter is számontartja az Isten markából igencsak kinőtt legényt. Léka szívesen megismerné Sinka Istvánt is. Kapóra jön a Paraszt Újság híre: „Irodalmi est Szekszárdon. Szabó Pál író a Paraszt Újság főszerkesztője, Illyés Gyula költő, Sinka István költő, Kovács Máté kultuszállamtitkár részvételével irodalmi est lesz (1948) február 1-én Szekszárdon.” Több sem kell Lékának, Sinkát látni Gömörből Szekszárdra zarándokol. Késve érkezik, a műsorról lemarad, de mégis nagy tisztesség éri: a vacsoránál Sinka és Szabó Pál asztalánál ülhet. Szólani nem mer, figyelemmel hallgatja a két író vitáját — Madáchról. A vacsora után elmondja a költőnek, miért is jött. Sinka bizalmába fogadja lelkes hívét, Léka Gézát. Erről tanúskodik az említett levél: Törökbálint, ’948. Juli. 16. Kedves Géza öcsém! Valóban tisztán emlékszek reád, ahogy Szekszárdon éjjel egyszer odajöttél hozzám, s mondtad, hogy ki vagy, s hogy honnan s miért jöttél. Emlékemben úgy maradtál meg, mint egy csizmás, bajszos, fekete szőrű fiú. Ugye, jól emlékszek? ... A leveled megkaptam, s kérésed egyik részét teljesítem: a „Vád” című kötetben azt a hiányt, amit az akkori cenzúra kihagyott, pótolom. Ám ott más baj is van. Mégpedig az, hogy a nyomdászok rosszul tördelték. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért, csak vedd elő a „Vád”-at és lapozz a 137. oldalra. Azon az oldalon az utolsó sor így szól: „így van ... De mondd már: ugyan hova mennénk?” Most pedig vedd elő azt a kéziratot, amit a levélben mellékelten küldök és olvass utána. Ennek utolsó sora így szól: „Egy kasznárnak se láttam soha szeme tükrin ilyen képet." Mikor ezt olvasod, fordíts a kötetben, s a számozatlan oldalon, ami a 138-as oldalnak felel meg, fölül egy versszak áll, ami így kezdődik: „Én indultam a sőrék után.” Na, ez a folytatása az általam küldött kéziratnak Annak a felül álló versszaknak az utolsó sora, hogy: „már csörgette jelként a jármot." Ennek a folytatása a 139. oldalon így kezdődik: „Isten álgyon! — intett felém ...” s a többi végig jó. Hát így vagyunk! Azt hiszem megérted. A másik kérésed, hogy egy fényképet is küldjék, sajnos nem tudom teljesíteni, mert bizony nekem nincs ilyesmi. Hacsak még Püskinél, a kiadónál elő nem kerül pár fényképem. Majd utána nézek, s ha lesz, vagy ha újat csinálnak, küldök neked egyet. Hogy és mint vagytok ott Bánrévén? Milyen a termésetek? Volt-e ott fagy? Van-e szövetkezetetek? S ami a legfontosabb, van e élelmetek? Jobb lesz-e már az idei esztendő, mint a tavalyi volt? Sok szeretettel üdvözöllek és ölellek: SINKA ISTVÁN 61
