Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Medvigy Endre: Sinka István, a lángoló cselédházak és az ügyészség
szór is megjelenik. A Szabad Szó reggeli száma, esti kiadása és a Paraszt Újság is közli a költeményt. A nagygyűlésre különvonat szállítja a párt híveit. A sikeres tömegdemonstráció után, hazafelé a vasúton Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt országos elnöke Sinkát hiányolja. Kérdezi Erdei Ferencet, Darvas Józsefet és Nánási Lászlót, de ők sem tudnak az eltűntről, ezért maga indul a költő keresésére. Néhány vagont végigjárva, az egyik lépcsőn rá is talál Sinkára. Hívná az elnöki kocsiba, de a póri költőnek kényelmesebb a falépcsőn, mint a bársonyülésen. Veres Péter miniszter létére letelepszik Sinka mellé a lépcsőre és így cserélnek eszmét Pestig. (Két szemtanú: Sebestyén László és Püski Sándor egymástól független, egybehangzó közlése.) Veres Pétert és az írók pártját támogatja Sinka István 1947-es kortesverse is, a To- borzó választásra (Paraszt Újság 1947. augusztus 17., 1. o.): Fel a porból jó parasztok, ha most győzni is akartok! S ha felkeltek, fényes jelen lesz belőle s történelem. Fel hát, fel s a porondra ki, nehogy urak bolondjai maradjatok újra megint! Történelem csak egyszer int! 1948. május 9-én, az európai béke születésének harmadik évfordulóján a Szabad Szóban szövegképpel jelenik meg A szabadsághoz című vers. A rajzon gyár előtt vonul az ünneplő tömeg: izmos, erős munkások és parasztok. Zászlókat lobogtat a szél. Maga a vers a Forrás régi olvasói előtt sem újra megjelent. Szabadság, ó népek álma dalolj! s dallamod én legyek. Hangod, mint az ősmorajlás zúgjon. Mint a tűzhányó hegyek. ismeretlen: 1977. őszén a Sinka-számban Hangodat, ha a zsarnokság hallja: hátrál és jajt dadog. A zsarnokság múlandó — de te örök vagy, mint a csillagok. Sinka István 1948-ban, az egyházi iskolák államosításának vitájában a Magyar Dolgozók Pártja és a Nemzeti Parasztpárt véleményét osztja. A pócspetri rendőrgyilkosságon felháborodva megírja Intés című versét. Sinka intését 1948^ június 13-án, a két munkáspárt egyesülését követő napon a Szabad Szó és a Paraszt Újság is közli: Súg a halál bíbornoka, de nem nézhet az égre föl: veszendő földi javáért a síró nép kezével öl. S kit megölnek: hűen mégis szíve véréből visszaád: fölötte jó búza terem, s virágzik majd egy bodzaág. Azt is megéri a költő, amiért a De enyém ám a hősiesség és az Üzen a tanya megfogalmazásakor küzdött: az egészségtelen cselédházak lebontását. Céljának beteljesedése ihleti költeményét, a Két tulipánt: Lebontották a cselédházat, ideje volt már igazán. S romjaiból kis zöld domb támadt, meg pár elhullt virághagymának leikéből tündér két tulipán. 60
