Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Medvigy Endre: Sinka István, a lángoló cselédházak és az ügyészség
Sinka nem a szérű, az asztag-város lángralobbantására biztat. A kalász a parasztköltőnek épp oly szent, mint Ady korgó gyomrú magyarjainak. Napimádó című versében így ír Sinka: „ ... viszek / az én véreim földjére / a bronzkarú aratóknak / millió, fénylő, tengernyi búzakalászt.” A szobor neve kenyérszegőben az éhező magyar némák évezredes kenyér utáni vágya szólal meg. Hubay Miklós szerint a Két gyermek szabadságot játszik című vers mélyéről felsejlik az ősi termékenységi mítosz, a jobb, gazdagabb termésért esdő emberáldozat emléke. Sinka a De enyém ám a hősiességben a paraszti kizsákmányoltságot megtestesítő, lakhatatlan, bűzös béreslakások, a zsúfolt, egészségtelen cselédházak pusztulását kívánja. Lázító gondolata póri lélekben vet lobot, póri szemek bogarán lángol. Világot szennyétől szabadító tűz ez, akár Móriczé, „ ... tűz, amely minden rosszat megemészt.. Lázítottam a bivalyost, s úgy szórtam bele a lázat, hogy a szeme bogarán már lángoltak a cselédházak. Lángoltak és porig égtek, tűzbe veszett sok ócska lom, s a cselédházak cselédvackán füstölt a póri fájdalom . .. A versbéli izgatásra a hatalom csak 1940-ben figyelt fel. Ekkor a királyi ügyész, az az úri rendet Sinkától féltve, majdnem teljes oldalnyit törölt a Vád kötet II. kiadásából, a De enyém ám a hősiességből. A kényszerű rövidítést új tördeléssel, új szedéssel a nyomda cinkosan leplezhette volna. A kiadót és a nyomdát egyaránt dicséri, hogy nem így történt. A hosszú elbeszélő költemény megszakad, a könyv 138. oldala négy sort nem számítva üresen marad. A feltűnő kasztráció után a 139. oldalon mégiscsak befejeződik a vers. A cenzori tiltás a háborús években végig érvényben maradt, így a kifogásolt rész a Vád II., III. és IV. kiadásából egyaránt hiányzik. A Vád egyik csonka példányának a dedikációja is figyelmeztet: a kötet nem az író szándéka szerinti módon jelent meg! Nem teljes! Habár a cenzor meg is csonkította ezt a kötetet — így, csonkán is ajánlom és adom az én kedves, igaz barátomnak, Szitnyai Bélának, egész szívvel... Így legyen és így maradjon, kettőnkért és mindazokért, kik tudják, hogy másként nem lehet. Budapest, 1943. ápri. 20. SINKA ISTVÁN A falukutató irodalom az ügyészi döntéssel vitázva Sinka versének igazát bizonyítja. Nem írja különbnek a cselédházakat sem Illyés Gyula a Puszták népében, sem Kovács Imre a Néma forradalomban. Közelmúltban elhunyt nagy klasszikusunk, Illyés Gyula említett műve mindenki számára hozzáférhető, bárki fellapozhatja. Kovács Imre Néma forradalma 1937-es elkobzása óta könyvritkaság, ezért idézem a híres társadalom rajz Sinka István versével összecsengő sorait: „ ... A hosszú cselédházakban több lakórész van és minden lakórész egy nagy közös konyhából és kettő-négy szobából áll. Régen két-három család is lakott egy szobában. A nagy szoba egyik sarkában az egyik család, a másikban a másik, a harmadikban pedig a harmadik család húzódott meg. A negyedik sarokból nyílt az ajtó a konyhába. A cselédszobában együtt éltek a családok. Az élet 55
