Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Sinka István: De enyém ám a hősiesség, Szent-Mihálykor, Magyar tűnődések, Két tulipán (versek)
MAGYAR TŰNŐDÉSEK Ha folyóra hajlok, inni egy korty vizet, az is szegény csak a /. könnyeimmel siet. Hajunkon sír a szél, S hogyha tóba nézek, fut velünk a folyó, hol a kékség pihen, nem volt, s nem lesz soha temetést látok csak sorsunkkal hajoló. alvó tükreiben. Vérpiros a hajnal, így élek. Haj, élet! fekete a lovunk S az ország terein s egyenkint örökre átnyöszörögnek nagy csóktalan távozunk. koldusszekereim. Nevünkre eső hull, s ki siratja, hogyha III. emlékünket is a végtelenbe mossa? Én vagyok Nagy András, ki erremenőben Van ki korán lehull, megállottám itt a róla lepke hoz hírt: rohanó időben. vágyott, nőtt, elsüllyedt, s küzdött, ameddig bírt. Lábom e tájról egy tapodtat se megyen, Jogáért ki felkél — nyár van a szememben közülünk csatára, s virág a szívemen. annak virágtalan sír lesz a hazája. Éjjeim egére talán azért adott egy helyett a sors száz II. fekete csillagot. Bámulom a holdat, Száz fekete csillag. gyászolom Zám Esztit, S ha csak egy is lehull, messze járok, mégis jeléből értse meg keresem a messzit. minden idegen úr: Útak tövise szúr, börtönnek, bilincsnek pókhálószál befon, lerázom a gondját — hajót süllyesztene, Magyarúl az ilyet annyi a bánatom. szabadságnak mondják. 1944. 52
