Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)
hetésünk. Mire letelt a három hónap, addig Szárszóra értünk. Ez volt a bevezetés. Azért én szeretnék valami érdekes dolgot mondani, tudniillik előtte Palotás Misivel meg a vasas ifikkel — mi nem voltunk egyetemisták — azt a világot nem ismertük. Mint ifjúmunkások, részt vettünk akkor már a Batthyány-mécses előtti tüntetésben, a kere- pesi temetői tüntetésnél, minden olyan tüntetésen, ahol a munkásság egyáltalán megmozdult. Én parasztgyerekként kerültem a munkások közé faluról, ezért csodálatos újdonság volt, mikor a munkások között ilyeneket láttam. Szárszó az írók és az egyetemisták között nekünk valahogy talán mindenkinél szebb és csodálatosabb volt. Ott azután összeverődtünk az odajövő munkásokkal. Meg kell Horváth Bandit is említeni, megérdemli szegény. Később ő mártír lett. Jócsik Lajosék körül volt — hogy úgy mondjam — egy „galeri” őt fogtuk körül. Akkor szerveződött a Fitosékkal az akácfa alatt a tárgyalás, én vezettem, emlékszem. Tudnillik fölkértek bennünket az egységmozgalmiak, tárgyaljunk velük. Itt a tanácskozás időpontjáról is beszélni kell. Szerencsés pillanat volt ez. Tudniiillik Olaszországban készült az olasz fegyverletétel, erről nem szabad elfeledkezni. Tehát azért nem volt tulajdonképpen ellenőrzés meg utólagos föltárás az egész szárszói konferenciáról, mert a háborúban mindig voltak lazuló és feszülő pillanatok. Jellemző, hogy amikor fölmentünk Pestre beszámolni, a Szárszó utáni vasárnapon, akkor este jelentette a magyar rádió, hogy az olaszok leteszik a fegyvert. Nyilván a németek sejtették, tudták és készültek rá, a magyarokkal nem sokat törődtek. Mi munkások csodáltuk azt, hogy szembe találtuk magunkat az egyetemistákkal, illetve az írókkal és olyan emberekkel, akikről nem tételeztük föl, hogy velünk tartanak ... Mi munkások urakat láttunk bennük, őszintén megmondom. A diákságtól kezdve urakat láttunk az úriemberekben, hogy úgy mondjam. Azt láttuk, hogy úriemberekkel állunk szemben és mégis úgy gondolkodnak, mint mi. Nem tudom, ezt talán megértik, hogy a legjobban mi éreztük ezt. Ez volt a legnagyobb benyomásom, élményem és ez a legnagyobb, ami megmaradt. Körülbelül ezt akartam mondani, ez az én észrevételem. Nagyon kérem, hogy a történészek vegyék figyelembe, Szárszót így is értékeljék. Mi munkások szintén kifogásoljuk Szárszónak az eltussolását; ez megerőszakolása ennek az egész gondolatnak. MOLNÁR ISTVÁN BÍRÓ ERNŐ RÉTÉI LAJOS 43
