Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)
Szólni kell még a Magyar Élet folyóiratról. 1938 márciusától 1944 januárjáig voltam a lap felelős szerkesztője. A Magyar Élet szerkesztésem idején a teljes népi irodalom lapja volt, épp úgy, ahogy a Püski Sándor-féle Magyar Élet Könyvkiadó Vállalat a teljes népi irodalom kiadója. Salamon Konrád, a kiváló fiatal történész egy tanszék megbízásából tanulmányt írt a Magyar Élet folyóiratról. Az anyaggyűjtés közben és utána is természetesen többször eljött hozzám és feltett különféle kérdéseket. Amikor már mind a 6 általam szerkesztett évfolyamot elolvasta, a következőket mondotta: Nagyon meglepett engem, hogy a Magyar Élet mindig németellenes volt és következetesen kiállt a népi írók balszárnya mellett. A szárszói konferenciáról is tárgyilagos hangon írtunk és amikor a Honszeretet egyesület, illetve a Magyar Közösség illetékesei azt kívánták tőlem, hogy élesen ítéljem el a szárszói balszárnyat és határoljam el a lapot politikailag Püski Sándortól, a Magyar Élet Könyvkiadótól, én azt a leghatározottabban megtagadtam. Végül is csak arra voltam hajlandó, hogy Püski Sándorral egyetértésben pár sorban kijelentsem : a Magyar Élet folyóirat és a hasonló nevű könyvkiadó vállalat között semmiféle üzleti kapcsolat nincsen. A Püski Sándor által képviselt politikai irányvonalat, a szárszói konferencia szellemiségét nem tagadtam meg. Még egy-két hasonló politikai állásfoglalásom miatt le is váltottak a lap felelős szerkesztéséből. A szárszói baloldalt támadó cikk már csak ez után, az utódom szerkesztése idején jelent meg a lapban. Ebből idéz Darvas József az 1973. évi ünnepi emlékbeszédében. Politikai gondolkodásom különben ebben az időszakban már egyre inkább a marxizmus irányába formálódott Persze, volt ebben a szárszói konferenciának is része. Vita közben hatások is érik az embert. Ezt én nem szégyen lem beismerni. Ilyen értelemben a szárszói konferencia mártírjának tekinthetjük Villy Antalt, a Turul-ellenzék egyik markáns egyéniségét. Ketten képviseltük a Turul-ellenzéket a Magyar Ifjúság Nagy bizottságában. Villy Antalt nem lehet ellenem kijátszani — mint ahogy ezt többen megkísérelték —, hiszen az én javaslatomra és az én akaratomból került mellém a Turul-ellenzék képviseletében. Vele különben élete végéig mindig teljes emberi és politikai egyetértésben dolgoztam. A szárszói konferenciának is része volt abban, hogy Villy Antal — aki már korábban is haladó gondolkodású volt —végül is marxista lett. Dunaszekcsőn 1944-ben a baloldali erőket szervezte. A nyilas csendőrök elhurcolták, nem került többé vissza. A szárszói konferencián ő is felszólalt. Nagyszerű ember volt, megérdemli, hogy a szárszói konferencia kapcsán őróla is megemlékezzünk. A forradalmi munkásmozgalom és a forradalmi jellegű népi mozgalom együttes fellépése volt a szárszói konferencia történelmi jelentősége. A munkás-paraszt szövetség csak úgy lehet szilárd és tökéletes, ha a marxizmus-leninizmusba beépül a népiség. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkásmozgalom ideológiája nem doktriner, nem kozmopolita, s nem szektás és a népiség nem nacionalista. Ez jellemezte József Attila költészetét, ezen az úton járt Balogh Edgár és a Sarló, a Bartha Miklós Társaság balszárnya Fábián Dániel vezetésével, s ezt az utat kereste a Györffy-kollégium és a NÉKOSZ is. Tisztelet történelmi jelentőségű erőfeszítéseiknek. 31
