Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)

Nagyon érdekesen nyilatkozott Kádár János Veres Péterről, a Veres Péter koszorúja című kötet előszavában: „Veres Péter és a kommunista párt között az idők folyamán nemegyszer komoly nézetkülönbség és ütközés volt.” Elmondja Kádár János, hogy két esetben hogyan korrigálta Veres Péter a saját tévedését. Viszont a harmadik esetben „Veres Péternek az akkori hivatalos állásponttal szemben kezdettől fogva igaza volt”. Azoknak a torzulásoknak a kritikájában, amelyek a negyvenes évek végén, az ötvenes évek első felében oly súlyos károkat okoztak a szocializmus építésében. De hol volt a kezdet, a torzulások kezdete?! A Kun és Landler frakció viszálya idején már? A Blum- tézisek idején? József Attilának a pártból való kizárása idején?! Az 1962-es határozat, Rajk László teljes rehabilitációjáról a következőket mondja: „A Rákosi-klikk tagjai már a felszabadulás előtt elhatározták, hogy a párt vezetését kisajá­títják”. Tehát ha valaki már 1943-ban figyelmeztet arra, hogy van egy ilyen irányzat, van ilyen veszély, hogy kezébe kaparintja a párt vezetését egy szektás csoport, azt nem hiszem, hogy ezért 1980-ban el kellene ítélni. Sőt, ha komolyan vesszük a 1962-es párthatározatot, tulajdonképpen úgy, ahogy Kádár János is tette Veres Péterrel szem­ben, ugyanezt megtehetjük Németh Lászlóval szemben, vagy megtehetjük Erdei Ferenccel és a Györffy-kollégiumnak azokkal az álláspontjaival szemben, amelyek bizonyos kérdésekben megkérdőjelezték Rákosi Mátyás álláspontját. Ez ma már azt hiszem, nem hibának, hanem erénynek minősülhet a történelem mérlegén. 1943-ban a szárszói konferencia hallgatósága egyaránt megtapsolta Erdei Ferencet, Veres Pétert, Darvas Józsefet, Nagy Istvánt — és Németh Lászlót is. Én is. Bár akkor nem mindenben értettem, vagy sok mindenben nem értettem egyet vele. Természetes, mindenben most sem. És ez nem értetlenség jele volt, ezt szeretném hangsúlyozni. A történelem ravasz dolog. A történelem mind a két próféciát igazolta. Mint ahogy bizonyos fokig 1867 után is igazolta Kossuth Lajost is és Deák Ferencet is. A nemzetnek szüksége van reálpolitikusra is, és szüksége van a jövőt mutató próféciára is. 1945-ben eljött a fényes szelek kora, eljött az aranykor lehetősége — ennyiben Erdei Ferenc igazolódott. De 1949 után — sajnos —, egy kicsit Németh László próféciája igazolódott. Hogy befejezzem: természetesen egy református diákegyesület, a Soli deo Gloria telepén a Magyar Élet Könyvkiadó által összehívott konferencia 600 résztvevője igen sokféle politikai irányzatot képviselt. Békepárti kommunisták, szociáldemokrata ifjúmunkások, szakszervezeti vezetők, munkásírók, — baloldali radikális népi írók, parasztpolitikusok — a polgári-paraszti demokrácia kisgazdapárti hívei és szószólói — a harmadik út különféle koncepciójú képviselői. De valamennyien egyek voltunk abban, hogy egy új Magyarországot akarunk. Pedagógusok az ország minden jelentősebb iskolavárosából, mérnökök és állatorvosok, népfőiskolások és munkáscserkészek, szervezett ifjúmunkások és református lelkészek együtt, egy csónakban — ez volt a szárszói konferencia. Püski Sándor mondotta zárszavában: „Mindenekelőtt béke. Minden más hatalomtól független, demokratikus Magyarország, társadalmi szabadság a kívánságunk. Hogy a ma­gyarság népi erői végre szabadon megnyilatkozhassanak. Keressük meg ezután a szo­cialista, közösségi alapelven fölépíthető társadalomszervezetnek és gazdasági rendnek Magyarország természeti és társadalmi adottságaira való alkalmazhatóságát.” „Nyelvek csodája” — írta Szárszóról a Református Élet. Valóban az volt. Különböző világnézetű, vallású, politikai állásfoglalásé, származású, résztvevőknek olyan csodálatos együttese, amelyik hosszú viták után megtalálta — ezt merem állítani, megtalálta — a közös nyelvet, vállalta a közös feladatot: előkészíteni a magyar társadalmat a háború be­fejezésére, a békére, a felszabadulásra, a demokratikus átalakulásra, a szocializmusra. Ma 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom