Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943

a népet szolgálni akarja, nincs más útja, mint vele menni és vele lenni minden bajában, még akkor is, ha a történelem erői, vagy az indulat rossz útra sodorták volna. (. ..) Ha a népet a történelem valamilyen útra elindította, akkor azt már sem apró, sem nagy érvekkel megállítani nem lehet.”60

De: a történelemben nem a nép szokott rossz útra térni, hanem a népet félrevezető, a nevében ágáló lelkiismeretlen politikai csoportok, akik ellen igenis fel kell lépni. Nagyon helytelen lenne tehát az ideig-óráig elvakított, felhecceit tömeget mindenüvé követni, mert ez a „népszolgálat” a nép nevével visszaélő politikai kalandorok szolgálata lenne. Ellenkezőleg: a szellem emberének a népszerűtlenséget is vállalva épp az a kötelessége, hogy rámutasson az igazságra. Veres Péter természetesen úgy képzelte, hogy az elsősorban határainkon túlról várható szépséghibákkal, de olyan történik, ami még nem volt, a nép kerül hatalomra. Ezért mondhatta, hogy az „aggodalmakat elhazudni nem lehet, hát legalább ellenségek ne legyenek .. .”51 Németh Lászlót és a harmadik utasokat azonban felesleges volt attól félteni, hogy a nép ellenségeivé válnak, miután éppen ők hirdették a legkövetkezetesebben, hogy a nép csak úgy veheti át a hatalmat, ha az önkormányzati demokráciával ellenőrzése alatt tarthatja az akár saját soraiból toborzott mindenkori vezetőket.

A szárszói tanácskozást a jelenlévő hatszáz résztvevő úgy élte át, mint egy szellemi kohót, amelyben minél hevesebbek a viták, annál közelebb kerülhetnek egymáshoz a résztvevők. Ehhez azonban arra lett volna szükség, hogy egymás érveit mérlegeljék, azokon eltöprengjenek. Minthogy erre a rajtunk átszáguldó történelem nem hagyott időt, a vita nem válhatott a szótértés folyamatának részévé, ellenkezőleg, megpecsételte a népi mozgalom politikai — de nem ideológiai — kettészakadását a szocialista fejlődést kisebb-nagyobb kételyeik ellenére is maradéktalanul igenlőkre, valamint a vele szembeni fenntartásaikat hangoztató harmadik utasokra. S az akkori közvélemény is elsősorban a „szakadás tényére” figyelt fel, mert nemcsak a viták, de annak személyeskedő mozzanatai is országos nyilvánosságot kaptak, mindenekelőtt Kovács Imre és a Magyar Út között lezajlott perlekedés révén. Kovács részt vett a tanácskozáson, Németh László után jelentkezett szólásra, bevezető szavait azonban egyházat sértőek- nek is lehetett érteni, mire református vendéglátói rendreutasították. Erre megsértődött és nem volt hajlandó előadását folytatni, annak ellenére, hogy többen is kapacitálták, s Veres Péter is átkiáltott neki: „Ne játssz te is Németh Lászlót, ne sértődj meg: folytasd!”52 Ezek után a vele és viselkedésével nem rokonszenvezők megütközve vették tudomásul, hogy Kovács Imre közvetlenül a tanácskozás befejeztével a Híd című hetilapban „kiteregette” a konferencián történteket, annak ellenére, hogy a résztvevők azzal a hallgatólagos megállapodással távoztak: nem hozzák nyilvánosságra az egymás közti személyeskedések anyagát. Kovács szárszói viselkedése a Magyar Út szerint azért is visszatetszést keltett, mert arra próbált rávenni néhány fiatalt, hogy fullasszák botrányba Karácsony Sándor előadását.53

Kovács Imre 1960-ban azt írta, hogy „Szárszó Németh László legszebb órája. . . augusztus 25-én elmondott beszéde élete legnagyobb, legbátrabb tette”.54 Akkor viszont egészen más véleményen volt. Az előadások közül csupán Erdei Ferencét és Jócsik Lajosét érdemesítette figyelemre. Németh László hatását azzal magyarázta, hogy előadásán „a tőle megszokott pesszimista hang és a kisebbségi érzet vonult végig”, amelynek következtében előtörtek a lappangó ellentétek s a pillanatnyi nyugalmat a leghevesebb küzdelem váltotta fel. Ezek után a fegyelmezett szocialisták is elkezdték védeni igazukat, a jobboldal pedig átváltott a kényelmesebb harmadik oldalra,55 amelyet politikai elefántcsonttoronynak tartott: „Illuzionisták, riadt lelkek, ködlovagok, akik nem értik és éppen ezért nem is tudják követni az európai politika fejlődését, mostanában gyakran emlegetik a harmadik oldalt”56 — írta 1944 újévjén,

15