Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943
tetett, hogy különbséget kell tenni az általános kérdések és a politikai taktika között, s tudomásul kell venni, hogy a kettő között sohasem lehet teljes megegyezés. „Németh László író és pedig az írónak a legérzékenyebb és legtisztességesebb fajtájából. Ez az írói alkat pedig mesterségénél és világszemléleténél fogva mindig a teljes világot és a teljes emberi és népi élményt fejezi ki. Éppen ezért az ilyen írói szemlélet soha nem tud pontosan megegyezni az aktuális politikai vonallal. A politika mindig sorrendet követ és a hangsúlyt mindig az aktualitásra teszi. Az író viszont mindig az egészet látja, s szavait mindig az egész emberségért és saját népéért való aggódás fűti. Ez a kiváltság minden időben meg is illeti az alkotó és feltétlenül tiszta szándékú írót. A politikai vonal nem tehet mást az ilyen írói magatartással szemben, minthogy, ha felhasználhatja műveit és hatását, felhasználja, ha pedig szemben találja magával megnyilatkozásait, eltűri, és legfeljebb a helyére szorítja vissza. Ez a kiváltság azonban nem vonatkozik az ilyen író követőire. (. ..) Számukra harmadik út nincs.”42 Erdei tehát elméletben tisztában volt azzal, hogy a politika sorrendet követ és a hangsúlyt mindig az időszerűségre teszi, mindez azonban nem jelentette annak biztosítékát, hogy saját gyakorlatában helyesen ismerje fel az „időszerűséget”. Az a kitétele pedig, hogy a tömegek számára nincs harmadik út, a jövő társadalmából kitiltja a politikai ellenzéket. A tanácskozás további részében gazdasági, nevelési, történelmi, államelméleti kérdésekről tartottak előadást Jócsik Lajos, Karácsony Sándor, László Gyula és Kiss István. Az utolsó napon a földkérdés került terítékre,amelynek felkért előadója, Kerék Mihály nem tudott megjelenni, helyette Erdei Ferenc és Veres Péter „rögtönöztek” vitaindítót. 28-án, szombaton délután kezdődött a konferencia záróülése, Püski Sándor bevezető előadásával, amely a Németh László körüli félreértéseket tisztázni igyekezve így összegezte a harmadik út lényegét: „Mindenekelőtt béke, minden más hatalomtól független, demokratikus, s ezzel együtt magyar Magyarország, társadalmi szabadság a kívánságunk, hogy a magyar népi erők végre megnyilvánulhassanak. Keressük meg azután a szocialista közösségi alapelven felépíthető társadalomszervezetnek és gazdasági termelési rendnek Magyarország természeti és társadalmi adottságaira és a magyarság érzés- és ösztönvilágára való alkalmazhatóságát.”43 E gondolatok alapján azonban nem sikerülhetett a nézeteltérések tisztázása, hisz a „félreértők” a harmadik utas elképzelések és figyelmeztetések megszívlelése helyett azok lehetetlenné tételére törekedtek. Nekik válaszolta Püski: nem hiszi, hogy a hallgatóság annyira félreértette volna Németh Lászlót, hogy halálhangulatot értsen ki beszédéből, amelyben csupán „figyelmeztetett bennünket és különösen a várható politikai átalakulás vezetőit az előfordulható komoly veszedelmekre. S nagyon ártalmas lesz az a politika, amely ezeket a veszedelmeket számításon kívül hagyja.”44 Sajnos az „egyetlen utasok” csak az ötvenes évek borzalmai után döbbentek rá e figyelmeztetések igazára, annak ellenére, hogy szót nem értésük sem valamiféle áthidalhatatlan véleménykülönbségből, hanem elsősorban indulatokból fakadt, amint erre Juhász Géza figyelmeztetett. A vita során ugyanis gyakran kaptak össze szinte teljesen hasonló véleményeket képviselők, heves fölindulással cáfolva egymást, »s amin összekaptak, még a megfogalmazásban is szinte szószerint azonos volt. Magáért ezért az egy pillanatért érdemes volt eljönnünk Szárszóra. Szimbolikus pillanat, ne felejtsék el soha. A ránkkövetkező hónapokban, években sokszor lesz még alkalmunk ingerült ellenfeleket látni. Jól figyeljenek oda: nem ugyanazt mondja-e mindkettő; esetleg, mint itt az előbb, még a szavakban sem lesz különbség. Ilyenkor lépjenek közbe, mint ahogy most közbekiáltották: ,Ezt mondta a másik is!«45 A Szárszó után kölcsönösen, majd az új hatalom által céltudatosan eltúlzott ellentétek, a politikává emelt indulatok erősebbnek bizonyultak a józan észnél, s nagyon 13
